Kérdéses a párkapcsolatom jövője?

A párommal 3 éve vagyunk együtt. Én 24 éves nő ő 27 éves férfi. Minden (majdnem) tökéletes kettőnk között, megvan a bizalom, tisztelet, szerelem, sosem veszekszünk. Én eddig úgy éreztem ő életem szerelme minden szempontból. Mindketten otthon lakunk még a szüleinknél. Én egyrészről azért mert most jöttem ki az egyetemről és munkát keresek éppen, valamint jó anyagi körülmények között élek, szüleimmel is jó a viszonyom, eddig sosem gondoltam arra, hogy elköltözzek. Úgy voltam vele mindigis, hogyha végzek az egyetemmel és találok munkát, lesz keresetem, valamint megfelelő pasi is, akivel összeköltöznék, akkor elköltözök. Párom is otthon él még ugye, ő rengeteget dolgozik. Ő pont az ellentettje az én családom anyagi helyzetének, szegényebbek. Rendes, dolgos család. Apukája, anyukája is rendes, dolgos ember, szeretem is őket nagyon - hárman élnek együtt egyenlőre. A szüleivel nagyon jó kapcsolatot ápolok, szeretnek engem. Akkor mégis mi a probléma?..Úgy érzem 3 év után lassan itt az ideje annak, hogy összeköltözzünk. Nem most akarom rögtön, először munkát szeretnék találni és utána, mondjuk azt mondanám 1,5 éven belül. Tudnánk is hol lakni együtt, ugyanis a szüleim vettek nekem egy házat, ami arra vár, hogy odaköltözzek, ha szeretnék. Mindemellett anyagilag is támogatnának minket, ha kell. Tehát minden adott ahhoz, hogy ha akarnánk, összeköltözhetnénk hamarosan. Párom is jól keres, bár mint mondtam, meg is dolgozik a pénzéért. Tehát semmi anyagi gondunk nem lenne, szeretjük egymást minden szuper.. egy a bökkenő, vagyis kettő.. mégpedig, hogy akárhányszor eddig felhoztam ezt a páromnak, mindig azt mondta, hogy “ő sosem fog otthonról elköltözni”. Ez szerintem azért lehet, mert szeret amúgy otthon lakni, nagyon érzelmes ember, kötődik a házhoz ahol él kiskora óta. Erre ràtesz egy lapáttal a nagyobb gond, anyósom. Mint mondtam, imádom, egy tündér tényleg. Azonban amint szóba jön valami ilyesmi, kifordul magából. Úgy érzem érzelmileg terrorizál minket ebben a témában. Példa: kettesben voltam anyósommal, beszélgettünk és felhozta, hogy “neki a kicsikéje (fia, azaz párom) azt mondta, hogy sose fog elköltözni otthonról, és sose fogja őt (anyósomat) elhagyni.” Vagy ilyen is volt: mentünk épp kocsival valahova anyós, párom, én és anyós elkezdi mesélni, hogy “a szomszédból is kirepültek a gyerekek, és levagyok döbbenve, hogy otthagyták a szegény szüleiket” vagy “ha egyszer te is elköltözöl tőlünk fiam, én eladom ezt a nagy házat..” - hozzáteszem, páromnak van egy nővére, aki 6 éve elköltözött otthonról 300 km-re a párjához. Valszeg ez is közrejátszik, hogy anyós ilyeneket mond, de akkor sem érzem fairnek. Múltkor ott telt be a pohár, mikor konkrétan azt mondta, hogy “én úgy tudom, hogy ti itt fogtok lakni nálunk, ha összeköltöztök!! Vagy nem így van?? Én így tudom!! De lehet majd jól hoppon maradok!!” - mindezt cinikus hangon.. - hozzáteszem, én nekem egy szóval nem mondta senki eddig ezt, párom se, és meg se beszéltük. A lényeg, hogy én 1000% hogy bármennyire is szeretem őket, se a saját se az ő szüleivel NEM FOGOK EGYÜTT ÉLNI. Azt, hogy miért, nem fogom részletezni, szerintem mindenki érti - nekem az a normális, hogy a gyerek egyszer kirepül... én külön akarok élni a párommal, együtt kelni-feküdni, úgy, hogy senki se szól bele az életünkbe, úgy, hogy nem más főz ránk stb.. és hozzáteszem, nem is lennénk messze, mert anyósoméktól 10 perc autóval. Az én szüleim nem problémáznak ezen egyáltalán, nekik is ez a normális, hogy egyszer kirepülök...pedig én apuci kicsi hercegnője vagyok, de attól ő sem tart vissza engem ettől.. itt meg egy fiúról beszélünk könyörgöm, aki 27 éves. Hozzáteszem, vett magának egy telket is, tehát akár oda is építkezhetnénk közösen, ha úgy alakul.. de úgy érzem, anyós lelki terrorja miatt úgy érzi, hogy neki örökké a szüleivel kell élni. Pár hete, mióta anyós megint felhozta ezt, nincs nyugtom. Ezen rágódok, hogy értitek, én nem akarok ezen vitázni, felesleges az egész!! Nem értem mit nem lehet felfogni azon, ha 2 fiatal szereti egymást és közös életet akar a szülők nélkül. És hiába lennénk csak 10 percre, anyós tragédiának fogja fel, szinte màr öngyilkosságot is mondott egyszer majdnem...hogy ő az lesz, ha a kisfia elköltözik. Pedig van férje!! Akivel szeretik egymást!! Egyszerűen úgy érzem, lehet ez lesz az ami miatt szakítunk. Bár még 1-2 év mire összeköltözés lenne, én már ezen parázok ezek miatt... én nem fogok könyörögni senkinek, semmiért.. mit tegyek?