Nők, kidobnátok a pasitok, ha ez történne vele?

Nem.

Miért írtok ki ilyen kérdéseket, ha azonnal, már a kérdésben hazugnak kiáltjátok ki azt, aki nem azt írja, amire a frusztrációtok vagy bármi egyéb mentális betegségeitek miatt számítotok?

A volt férjemnek ideg összeroppanása, pánik rohamai lettek. Nem tudott többet dolgozni. Hazaköltöztünk Magyarországra. Én dolgoztam teljes állásban, ő néha nyelvórákat adott a helyi nyelviskolában, a havi bevétele 70-140 ezer között mozgott. Mégsem ezért hagytam ott, hanem a nagy szenvedésben más nők után kezdett nézni amíg én dolgoztam. Ennyit arról, hogy tarts ki a másik mellett.

Annak, hogy valakivel ilyesmi egyáltalán megtörténhet (értsd: a betegségek meg a "jogi ügyek" sem csak úgy a semmiből jönnek), már a megismerkedéskor vannak félreismerhetetlen jelei. Úgyhogy ha bármelyiket kiszúrnám (elbagatellizált, egyelőre még apró egészségügyi problémák, céges ügyekben, állásügyben, döntéshozatalban való inkompetencia), és ebből a szempontból igencsak éles a szemem, udvariasan elbúcsúznék, mielőtt még akárcsak a rokonszenv kialakulhatna kettőnk között.

Nem, de azt igen, hogy ezek rizikós szakmák, utóbbira (zongorista képességvesztése) ott volt példaként Antal Imre kézbénulása intő példának (ezt követően lett műsorvezető). Vagy amikor az az idióta Robert Schumann (zeneszerző) bevagdosta a kezét az ujjai között, hogy nagyobb távolságot átérjen a zongorán, persze, hogy lebénult a keze, és utána a szintén zongoraművésznő feleségének kellett eltartania az egész családot a koncertkörutakból, mert a drága férjura zeneszerzéséből ez nem sikerült volna (ennek ellenére csinált neki egy rakás gyereket).

Nem a pénze miatt vagyok vele 22 éve, hanem mert szeretem. Nehéz lenne, fogalmam sincs, mit csinálnék, mert az óvónői diplomámmal nem tudnám eltartani a családunkat, de megoldanám.

Nem pasim van, hanem férjem. 10 éve vagyunk együtt, ezalatt sok minden történt velünk. A házassági eskü szövege, amit elmondtunk a templomban, minden lehetséges élethelyzetre kiterjed. Erről szól a házasság. A jóról és a rosszról, az egészségről és a betegségről, a szegénységről és a gazdagságról. Nincs olyan, akinek mindig mindenből a jó jut.