Nagyon idegesít a helyzet, mit tegyek?

Barátommal 2,5 évig voltunk távkapcsolatban, utána hazajött, összeköltöztünk albérletbe kb egy éve, viszont a vírus miatt sajnos hazaköltöztünk külön- külön, mert azt hittük nem lesz munkánk, volt, de ugye mi már kiköltöztünk.

Kb. május óta idegeskedek ezen, szeretnék újra vele lakni, voltak óriási vitáink, majdnem szétmentünk tavasszal pont ilyenek miatt, hogy apró nézeteltérések voltak, előjöttek neki régi sérelmek, már kibökte hogy nem akar velem lakni, aztán bocsánatot kért, hogy átgondolta, hülyeséget mondott.

Most ott tartunk, hogy kb hetente keresek albréletet megnézzük és csalódok, hogy nem találunk jót, kisvárosban élünk, nincs annyi albérlet, heti 2-3-at ha posztolnak, az is öreg, lelakott, nem modern stb.

Már felmerült, hogy tavaszig várjunk és majd keresünk albérletet, de én úgy érzem, hogy nem szeretnék 25 évesen itthon lakni, pláne majd 4 éves kapcsolattal. Nekem az semmmi, hogy pénteken szombaton találkozunk nálam, megnézünk 3 filmet, megy haza utána és kb ennyi. Amikor majdnem szétmentünk éreztem, hogy nem akar velem lakni, úgymond én hajtogatom ezt csak, most azt mondja h de akar...csak nem olyan aktív mint én, inkább játszik xd pedig 30 lesz

Felvetették a szülők, nagyszülők hogy segítenének házat venni falun, de őszintén? Meg se kérte a kezem, nem is éltünk mi évekig együtt, én nem akarok így házat venni, mi van ha nagyon nem passzolunk és belevágtunk egy házba, á nem...én előbb gyűrűt szeretnék, nem pedig igy felezgetni a házat sima kapcsolatban, szerintem ez tök érthető

Nagyon zavar, hogy egy helyben toporgok úgymond, mennék albérletbe de ahogy írtam kb 4. hónapja nincs semmi jó itt... ő azt mondja nem érti minek eszem magam, relax, majd lesz valami, én meg van amikor aludni se tudok, mert nincs albérletünk, pedig nem zavar el senki itthonról, szívesen látnak a szüleim, de én már nagyon önnálósodnék...