Van értelme a párterápiának?

Párommal 11 éve vagyunk együtt (16 éves korunk óta). Egyértelműen látszik, hogy én akarom jobban a kapcsolatot, csak én mondom neki, hogy szeretlek, amire a válasz sokszor az, hogy tudom, néha egy elharapott "én is". Az utóbbi 2-3 évben lett ilyen az egész, előtte a csillagokat is lehozta volna nekem... Nem tudom, akkor mi változott, de azóta több a vita is, ezek miatt is, hogy én mondom neki, hogy rosszul esnek ezek a dolgok, illetve, hogy kevesebbet ölel/puszil. Erre annyi a válasza, hogy egy kapcsolatban természetesen, hogy elmúlik a rózsaszín köd...de szerintem ez nem a rózsaszín ködhöz tartozna. Sokszor azt hiszem, hogy nem vagyok neki egyáltalán fontos, mégis, amikor felhozom, hogy ezek miatt szakitsunk inkább, mindig sírni kezd, hogy ő igenis nagyon szeret... Viszont az utóbbi időben nyilván felmerült, hogy továbblépjünk egy szintet, a házasság felé, de ő nagyon ódckodik ettől, mondván, hogy szoktunk veszekedni, és ő tudja, hogy ez valamennyire normális, mégse érzi azt, hogy teljes mértékben velem akarja leélni az életét... Szerintetek van értelme a terápiának, vagy ez már veszett ügy? :( Én teljesen tudom, hogy vele akarom leélni az életem, és bármi probléma is jönne, vele megoldanám. De ehhez egyedül kevés vagyok.