Van olyan nap, amikor nem beszéltek a párotokkal szinte semmit?

Ha találkozunk, akkor minden rendben, tényleg szinte álomszerű tud lenni, de ha nem megy haza több napra, akkor is jól vagyunk és semmi gond nincs. Nincs okom olyankor panaszkodni.

De egyszerűen ha hazamegy felfordul a világa, haverok, programok, kirándulás velük, hajnalig beszélgetés és bulizás, pihenés.

Teljesen fordítva élünk már. Amikor alszok, ő akkor éber.

De amúgy szerintem én sem vagyok szent, azthiszem féltékeny vagyok. Azért gondolom, mert igazából megkérdezi hogy miújság, csak teljesen más a világ. Én pl. most egész héten segítettem a családomnak, mert egyszerűen kellett, meg még fog is kelleni néhány hónapig. Azt sem tudom merre az előre, ő meg csak jól érzi magát.

Ronda vagyok, hogy nem tudok örülni a jóllétének, de egyszerűen irritáltságot érzek ilyenkor. Lehetne velem is és segíthetne, de ha nem is segít, mert nem kötelessége, akkor csak érdeklődne őszintén, és nem tolná állandóan az orrom alá, hogy ő milyen jól érzi magát és milyen izgalmas programjai vannak.

Komolyan mondom, ezt hogy győzzem le?

Hogy a francba lehet az ilyet megoldani?

Szóval teljesen más világot élünk. Kéthetente tudunk találkozni néhány napra egyébként hétvégén, ha nem találkozunk, akkor hazamegy.

Túlgondolom már amúgy, el kéne felejtenem a francba ezt és nem rágódni rajta, semmi értelme.

Emiatt nem dobnám félre a kapcsolatot, mert jók vagyunk, de ez kiakaszt már.