Ez irreális elvárás a részemről?

24 éves vagyok, nem szeretném a fiatalkoromat vesztegetni. Lassan egy éve együtt vagyok egy szintén 24 éves férfival, nagyon szeretjük egymást. Mindketten otthon lakunk még (én a tanulmányaim miatt, ő az anyagiak miatt).

Meg szeretné teremteni a jövőt kettőnknek, ezért nagyon sokat dolgozik. Viszont a családja (főleg az anyja) rengeteg pénzt vesz el tőle, így lassabban tud haladni. Nekem van egy pesti kis lakásom, amit örököltem, oda viszont ideiglenesen se tudunk beköltözni, mert a páromat vidékhez köti a munkája (a lakást természetesen felajánlottam kettőnk számára, a rezsin kívül nem is kellene mást beleadnia). Ezt megértem, viszont én így patt helyzetben vagyok.

Ha azt is mondanám, hogy "kockáztatok" és közösen gyűjtünk tovább az összeköltözésre, akkor is minimum 3-4 év mire eljutunk odáig. Nos... Kövezzetek meg, de 27-28 évesen nem szeretnék rádöbbenni, hogy "ja, mégsem vagyunk kompatibilisek", miután már benne van a pénzem, az időm, a lelkem. Arról nem is beszélve, hogy mentálisan is megviselne: hiába tudnám, hogy azért ingázunk egymáshoz hátizsákkal (mint a gimiben) 2-3 év után is, mert áldozatot hozunk az összeköltözésért, megbolondulnék, hogy nincs privát szféránk. Ráadásul az anyja elviselhetetlen, mindenbe beleköt, savanyú, nárcisztikus, érzelmi zsaroló és manipulátor. Hozzáteszem: mindig felajánlom a segítségemet, amikor ott vagyok, ha úgy van, akkor párommal együtt segítünk, viszek nasit és üdítőt, illetve van hogy mi főzünk. De azért kinyílik a bicska a zsebemben, amikor a párom kocsijával mennénk valahová (ő vette, abból a pénzből, amiért keményen megdolgozott), mire az anyja sértődötten közli, hogy mit képzelünk, amikor most nekik KELL a kocsi.

Remélem átjön, hogy ezt nem igazán lehet elviselni több évig. Ha nálunk vagyunk, akkor nincsenek ilyen jellegű problémák, szüleim szerencsére normálisak,de legtöbbször náluk vagyunk (szintén a munka miatt).

Annyi köztes megoldás jutott eszembe, hogy próbáljuk ki az államvizsgám után (jövőre) az összeköltözést legalább 6 hónapig egy albérletben. Ő úgy látja, hogy az albérlet kidobott pénz, én viszont hosszútávon úgy látom, hogy megtérülne. Persze utána is esélyes, hogy gondok lennének az anyja viselkedésével, de legalább lenne egy képem arról, hogy érdemes-e folytatni a kapcsolatot.

Mit gondoltok? Irreális?