Miért csinál úgy valaki hogy ugyan nehogy már neki mondjon bárki bármit is ?

Én is ilyen vagyok.

Nekem meg attól nyílik ki a zsebemben a bicska, ha valaki kényszert érez, hogy megmondja, mit tegyek.

Lehet, a te szemszögedből az a jó, ahogy te gondolod, az övéből viszont úgy nem jó.

Ezt kellene elfogadni, nem beleszólni olyanba, amihez semmi közöd.

Én se szeretem ha bele okoskodnak a dolgaimba. Vannak dolgok, amiket én is tudom, hogy irracionálsan oldok meg, vagy legalábbis sokkal logikusabban is lehetne. Ettől függetlenül én így szoktam, így szeretem, nekem ez működik.

Ilyen pl a halogatása a teendőknek. Értem én, hogy ha minden nap elkészítesz/megtanulsz egy kicsit abból amiből utána számonkérnek, most pl a minősítésem van soron, akkor nem kell a végén aggódni meg kapkodni. De ettől függetlenül nekem ez a gyakorlatom, így szoktam meg, így kényelmes.

Utalom mikor jönnek az okosok és közlik, hogy xarul csinálom. Lehet, de ez akkor is az én döntésem.

De lehetne hozni példának a házimunkát is, amit szintén hagyok felhalmozódni (főleg ha egyéb elfoglaltságom van) aztán egyben letudom mikor már zavar a rendetlenség.

Értem, hogy kisebb munka lenne naponta egy kicsit csinálni mindig, de így nőttem fel, ez a számomra megszokott. (Bár ebben pont próbálok kicsit változni, de nem azért mert mások szerint ez így nem jó, hanem mert ezt akarom).

Az olyan helyzetekben, amik újak, amikben nincs rutinom szívesen fogadom a tanácsot, de ott is csak tanács jöhet, a kioktatás ott se segít. Aztán annak aki a tanácsot adta el kell fogadnia, hogy vagy megfogadom, vagy nem. Ha nem akkor se állhat neki magyarázni mert ez az én döntésem.

Nem vagyok gyerek, felelős döntéseket tudok hozni, amiknek vállalom a következményeit. Nincs szükségem arra, hogy irányítanak.

Ez csak az én példám, lehet nálatok más a helyzet, de a kérdésben kicsit magamra ismertem.

Kaptam már meg én is, hogy képtelen vagyok hallgatni a jó szóra.

Mit és milyen sokszor?

Mert ettől függ, hogy jóindulatú segítség vagy idegesítő "én mindent jobban tudok" a viselkedésed.

Több oka lehet. Az egyik hogy ilyen a személyisége - a dominanciáját, az irányítási szerepkört akarja érvényesíteni mindenben, mindenhol és mindenkor veled szemben.

A másik, hogy már nem igazán szeret... szálka a szemében minden, csak így jön ki rajta. A szerelmes ember toleránsabb, ahol meg nem dolgoznak az érzések... na az lesz.rja a másiknak hogy esik valami. Ha ekkora ellentétek vannak köztetek akkor miért nem beszélitek meg? Avagy engeditek el egymást? Ez nem lesz jobb, biztos hogy így akarod leélni az életed?

Soha nem kedveltem, ha valaki aki közel egyidős velem meg akar valamire tanítani, úgy, hogy ezt nem kértem. Az idősebbektől valamivel jobban viselem.

Te a párja vagy. Nem az a dolgod, hogy tanítgasd, az a szülei dolga lett volna. Elmondhatod a véleményed, sőt ez már már kötelességed is. De ennyi a hatásköröd. Ha nem ért veled egyet, vagy valami más okból nem nyitott a javaslatodra, akkor hagynod kell, hogy a saját feje után menjen,mert felnőtt ember.