Baj,hogy nemet mondtam?

Hasonló sztorim van az eljegyzésemről. Tudni kell, hogy mi pár éve már együtt voltunk és nagyon megszerettem a párom szüleit, ők is szeretnek engem. Mi is beszeltünk eljegyzésről, stb, de nem volt semmi konkrétum vagy elvárásom. Végül nálunk is anyósék eléggé belekontárkodtak, és sajnos eléggé rosszul sült el a dolog, mert annyira méltatlan volt a szituáció (nem szeretnék ennél jobban belemenni, de tényleg kellemetlen volt), hogy én bármilyen válasz helyett csak sírva fakadtam, mert nagyon rosszul esett.

Viszont.... mi az eset után a párommal leültünk átbeszélni ezt, és őszintén elmondtuk egymásnak, hogy miért történt úgy, ahogy. En megértettem, hogy a szülei presszionálták, és kicsit bele is kényszerítették abba a konkrét szituációba, ő pedig megértette, hogy nekem ez mennyire kínos volt, és hogy nagyon nem így képzeltem el. És végül, miután mi megbeszéltük egymással, a szülőkkel is beszeltünk, akik egyébként nagyon sajnálták és kb instant regret volt náluk is. Végül jól alakult a sztori, mert pár hónappal később megvolt a rendes eljegyzésünk, azóta is békében élünk, az esküvőt szervezzük.

A te példádra térve, szerintem az túlzás, hogy ennyire részletesen megtervezel mindent, és a párodat is arra kényszeríted, hogy a te akaratod érvényesüljön minden áron. Az sem szimpatikus, hogy amikor nem érvényesült az akaratod, akkor még bevágtad a durcát és nem ültél le megbeszélni vele. Ez nagyon éretlen hozzáállás, és igazan nem is értem, miért mondtál nemet. Hát nem ő az az ember, akivel le akarod élni az életed? Nem érdemelt volna annyit, hogy megbeszéljétek? Nekem az írásod alapján az jött le, hogy te magadat jobban szereted, mint a párodat, sajnálom.

6!

El n3m tudom képzelni hohy lehet barmi kínos azon, ha az általad szeretett férfi megkéri a kezed, pláne ha már beszéltetek is róla.

De még nincs is december, meg se kérte a kezed, nem?

Nem a nagyszülőknek mondtál nemet?

9!

Például?