Baj,hogy nemet mondtam?

7: ne haragudj, de mint írtam, nem akarok jobban belemenni ebbe, nekem nem fáj, ha nem hiszed el.

Pont azért írtam le a saját példámat, mert tényleg van olyan szituáció, amikor kívülálló emberek belekontárkodnak egy ennyire személyes dologba. Viszont az nem mindegy, hogy utána hogyan kezeled. Én nem váltottam át hisztérikába, hanem minden érintettel megbeszéltem, hogy nekem ez miért esett rosszul. Érdekes módon anyóstól se az jött vissza, hogy én egy hülye pcsa vagyok, hanem megértette. Azóta is teljesen jó viszonyban vagyunk, és várják ők is az esküvőnket. Ezért fontos a nyitottság ales a kommunikáció, ami a kérdezőben nincs meg sajnos.

12!

Egy példát kértem, nem a te konkrét esetedet. Nem írtál példát.

Igen. Most tegyük félre, hogy ki mit vár el és kiben hogy marad tüske. Ezeket meg lehet beszélni. Ha jól értem, itt annyi volt a gond, hogy kiderült, mert anyós nem tartotta a száját... te ezen meg berágtál, mert nem lett volna meg a meglepetésfaktor.

Egy ilyen fontos döntést zsarolásra használni irtózatos ostobaság, kinyírja a párkapcsolatot. Ez színtiszta passzív agresszió, gyakorlatilag ez is a bántalmazás egyik fajtája, még ha nem is annyira jó a PR-ja, mint az asszonyverésnek.

"Például?"

Pl

1. kajához terítés/mosogatás közben odaszól, hogy "ugye, akkor a feleségem leszel"

2. Ebéd/tv közben benyögi, "hogy ne nyaggas tovább, inkább elveszlek"

3. Szintén random helyzetben, "ha teherbe tudsz esni, elveszlek"

és hasonló helyzetek!

15: Az egyesben nem látok semmi problémát, nálunk hasonlóan volt, és nagyon örültem neki. Már csak azért is, mert mindketten utáljuk a mázas körítéseket, és tudtam, hogy ez egy teljesen őszinte megnyilvánulása volt.

A másik kettő pedig típusos esete a diszfunkcionális kapcsolatnak.

15!

Ez kínos? Az elsőben a világon semmi problémát nem látok. Nyilván beszéltek róla, hogy majd összeházasodnak. A második a nő hibája, minek nyaggatja. A harmadik meg bunkóság, ilyen gondolkodású emberrel épeszű nő kapcsolatba se kezd. Kínosnak egyiket se mondanám.

7/10-es:

Szerintem kifejezetten kínos lenne, ha valaki úgy kérné meg a párja kezét, hogy: anyám azt mondta, ideje lenne összeházasondni, mert unokákat akar, leszel a feleségem?

Na ez az, amire garantáltan nemet mondanék. Ha szerinted az iylet örömmel kellene fogadni, akkor komoly bajok vannak veled!

Majdnem ugyanígy volt nálunk, én is megkérdeztem itt, utólag már látom a saját hibám.

Mi házasság után költöztünk össze, és ezért kb. napi szinten téma volt, hogy kb mikor házasodunk. Tudtam, hogy az eskuvoszervezes miatt hamarosan meg kell kérnie. Meg is tette, úgy, hogy minden barátomat, családtagjaikat beavatta, mert mindenkinek volt vmi kis feladata a nagy meglepetés leánykérésben. Hát jól meglepődtem és aztán végtelenül csalódott voltam. Mindenki tudta már, senkinek se mondhattam el az oromomet. Nagyon fájt, mert elég introvertált vagyok ráadásul, és nem meghitten történt.

Úgy éreztem nem is ismer és nem figyel rám. Utólag jöttem rá, hogy csak megakart lepni, de annyit beszéltünk róla, hogy abba már nehéz lett volna bármi meglepőt vinni. Szegénykém csak jót akart, de nagyon nem jött össze.

Ebből kiindulva, meg az azóta eltelt 3 évből, azt javaslom foglalkozz önismerettel, mert nagyon megvan álmodva az életed és csalódni fogsz, hogy az élet mindig izgalmasabb forgatókönyveket produkál.

És nem tudom mióta vagytok együtt, de a párod is fog még párszor csalódást okozni, mert egyre jobban látni fogod, hogy a sok hasonlóság ellenére, milyen sok különbség is van, amik napi szinten előjönnek és még kell tanulni együtt élni ezekkel.

Minden jót nektek!

18!

Abból indultam ki, hogy két épeszű felnőtt ember van a kapcsolatban, ahol eleve már az első időben tisztázásra kerul pár alapvető kérdés, mint pl mit gondolnak a házasságról, akarnak e gyereket. Így aztán az "anyám azt mondta" eleve fel se merulne, mint lehetőség.