Lehetek motivalatlan a parom miatt?

Marmint ilyen hatalmas dolgok akkor sem voltak, amikkel haladt volna az eletunk, de akkoriban nem tunt fel, mert sokat randiztunk, programok, stb, szoval nem csak punnyadas volt. Most mar neha egy mozihoz sincs kedve, mert itthon filmezni kenyelmesebb.

Meg en pl szeretnek sportolni, ahhoz sem kell a tarsasaga feltetlenul, de o is mondja sokszor, hogy tok jo lenne izmosodni, de ha felhozom neki, hogy akkor menjunk egyutt edzeni, akkor aa nem, nincs kedve. Ezekkel engem is lehuz, ugy erzem, nekem sincs igy motivaciom semmihez.

Mar szakitottunk egyszer es akkor tokre fel voltam dobva egy darabig, meg is csinaltam ezt-azt amit akartam, csak aztan hianyzott nagyon. Ha most szakitanank az tuti vegleges lenne + nem tudom, ezt hogy lehet igy talalni, az eddigi exeimmel nagyon egyszeru volt, mert sikerult totalisan megutaltatniuk magukat velem a baromsagaikkal, nem ereztem egy csepp sajnalatot sem irantuk.

Igazabol jol megvagyunk a parommal, nincsenek egyeb gondjaink, de ha elkepzelem, mennyivel elorebb tarthatnek egyedul vagy akar massal (most inkabb egyedul lennek), akkor azert eszembe jut, hogy lehet ugy jobb lenne.