Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek meddig lehet elmenni?
A férjem depresszióval és szociális fóbiával küzd évek óta. 3 orvosnál volt eddig és ez a 6. fajta gyógyszere, szükség esetén nyugtatót is szed.
Az elmúlt 2-3 hétben nagyon durván mélyponton van. Ő azt mondja, hogy magával van baja, hogy sz@rnak érzi magát, hogy nem képes semmire, nem érdemli meg, hogy szeressék.
Múltkor már anyósom jött be hozzá, mert annyira kiütötte magát a sok gyógyszertől, hogy őrjöngött, magát ütötte.
Én meg a 2 picivel voltam, próbáltam a 4 éves figyelmét elterelni, beszélgetni vele.
Úgy veszem észre, hogy akkor rosszabb a helyzet mikor nyugtatót is szed be. Tegnap például kivittem a szemetet. Ő aludt volna, de odaadtam neki a picit amig összeszedem és kiviszem a kukába. Erre megszólal, hogy szeretne pihenni, csak 20 percet hagyjam. Itt volt az, hogy megfogtam a gyereket és elkezdtem csinálni vele a kezemben.
Egyébként már 3 napja könyörögtem neki, hogy vigye ki...
Nem jut mindenre idő sajnos 2 gyerek mellett.
Erre kijött, hogy hagyjam abba, majd ő megcsinálja, mondom nem kell, már megcsinálom. Erre megszorította a karomat, hogy engedjem el a zsákot. Még most is érzékeny.
Utána megbeszéltük. Csak annyit szerettem volna, hogy vigye ki a szemetet vagy vigyázzon a gyerekre, amig kiviszem. Ő meg annyit mondott, hogy felhúztam és azért csinálta.
Mostanság agresszívabb, azt hiszem a gyógyszer..remélem.
Úgy gobdolom, hogy ez még nem ok a válásra, próbálok neki segíteni, ahogy tudok. De már kezd egy kicsit nekem is sok lenni. Nem járunk sehová, én nem beszélgetek senkivel, nincs senkim.
A 2 gyerekkel vagyok egész nap, úgy érzem lassan megőrülök. Tudom, hogy ez így nem jó..jobb orvost se talál. Már vagy 10 szakemberrel felvette a kapcsolatot, mind elhajtotta, hogy nem tudja fogadni.
Mit tegyek még? Komolyan néha úgy érzem, hogy egy roh@dt nagy pofon kéne neki és észhez térne. Köztünk eddig minden oké volt, de ezek után félek tőle...és nagyon nehéz megmaradnom vele egy helyiségben. Féltem a gyerekeket is..milyen életük lesz így?
Addig tervezem vinni a házasságot amig meg nem üt. Nem fogok második esélyt adni. Nagyon reménykedem, hogysikerül kijönnie ebből, mert én kezdem feladni.
válasza:Beszéltem azóta pszichiáterrel.
Sajnos fogadni nem tudja, de az első pár mondatomból rávágta, hogy bipoláris zavar. Egy másik pszichiáterhez viszont sikerül bejutni úgy néz ki. 1 hét múlva megy. Remélem segít.
Lehet, hogy van benne ráció kedves utolsó. Ezeket a fajokat lehet valahonnan pótolni vagy van valamilyen vizsgálat, ami ezt kimutatja, hogy ez hiányzik?
válasza: válasza: válasza: válasza:#32
Azert csak óvatosan. Minden tiszteletem az orvosoke de azok a pszichiáterek akik nem pszichoterapeutak nagyobb valoszinuseggel megint csak gyogyszerrel akarnak állítani. Ha gyogyszeres kezeles is lesz, mellette kene segito terapia ha tényleg bipolaris zavar. Ha 'csak' depresszio akkor a gyógyszer csak szintentartasra lesz nem pedig a problemat oldja meg.
Kedves kérdező!
Először engedd meg hogy rámutassak a nem megfelelő hozzáállásodra.
Az ilyen kapcsolatokban a szenvedő, a BETEG féllel szimpatizálni, vagy mellette állni...nehéz. NAGYON nehéz. Neki olyan dolgok is kínokat okoz, ami neked teljesen normális és irracionális megnyilvánulásokban törhet a felszínre.
Neked, mint a társának, akit vélhetően szeret és azért választott, mert bízik benned és biztonságban érzi veled magát támogatnod kell. Ne, ne készülj ki benne, meg kell tanulnod kezelni.
Azzal, hogy fenyegeted, hogy válás lesz a vége, meg akármivel is, csak mélyebbre taszítod. Türelem! Akár évek is kellhetnek mire rendbejön, de lehet elég 2 hónap is, csak meg kell találni a megfelelő terápiás módszert!
A viselkedése, hogy jár orvoshoz, hogy látja hogy baja van eleve egy pozitív kiindulási alap, nem sokan képesek rá! Támogasd, tanuld meg kezelni! Ellenben ha ebbe te is beleőrülsz, akkor valóban el kéne gondolkodni a különváláson, hiszen így csak egymást lökdösitek, mintha egy mérleghintán ülnétek.
Tapasztalatom és tanulmányaim szerint a leírásod alapján párod bipoláris zavartól szenvedhet, mely egy jól kezelhető, tünetileg ellensúlyozható BETEGSÉG. Mint mindne olyan, ez a BETEGSÉG is támogatást igényel a hozzátartozóktól, barátoktól!
Bár ebben a helyzetben nehezebb, hacsak nem lehetetlen, de próbáld meg ösztönözni a kommunikációra, mind veled, mind a családjával, és mind a barátaival!
Ha így kimozdulni nem is annyira szerencsés, de legalább online tartsa a kapcsolatot a barátokkal is, akár napi szinten adj neki otthon 1-1 órát rá, hogy beszélgessen velük ,telefonáljanak, vagy valamely formában, a lényeg, hogy KOMMUNIKÁLJON! Persze ugyanennyi időt sőt többet rátok is fordítson, de a barátok egy olyan támaszt nyújtanak az embernek, amit a család nem feltétlenül tud. Más nézőpontot, más mentalitást. Az ember egyik legjobb hangulatjavítója a saját szociális hálója! Erre álljatok rá!
Amennyiben orvoshoz nem juttok el ebben az időben,ajánlanám ,hogy közösen, vagy akár egyedül is nézzen filmet, olvasson, hallgasson zenét, amolyan terápiás jelleggel, az ÉN idő kitöltésére.
Remélem segíthettem, és várom visszajelzésed a változásokról!
Viki, 25 éves pszichológus hallgató
válasza:#38
Én végzett és gyakorló pszichológusként, lassan öt éves tapasztalattal a hátam mögött sem kezdenek ilyen szinten tanácsokat osztogatni ráadásul valamiféle hozzáértést sugalló módon. A tanulóság nem ad képesítést sem ezek szerint kellő empàtiàt hogy ne kritizàld azt a kisgyerekes anyukàt aki ide segítséget kért jönni. Gondolom a szuicid gondolatokra is az a megoldàsod hogy nézzen vidàm filmeket.
Kedves Viki!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat.
Gondolom nem voltalál ilyen helyzetben, nem tudod, hogy milyen mikor évekig könyörögsz, hogy legalalább egy sétára menjetek el. Legalább azt mondja el, hogy mi a baja. És sokszor nem tudja megfogalmazni sem. Nem tudod milyen kétsegbeejtő, hogy a férfi, akit szeretsz, gyermekeid apja ilyen szinten lent van és nem tudsz semmit tenni. Mellette vagy, de az sem elég, utána próbálod csúnyábban is, az se használ, majd jön a fenyegetőzés stb...
Ez mind 7 éven keresztül. Azt hiszem mindenki belefáradna. Gondolom gyermeked sincs, nem tudod milyen, mikor 3 órát alszol az éjjel, mert a pici nem hagy, mert üvölt, vagy csak forgolódik melletted. Nem jut időd sokszor enni sem, meg ilyesmi.
Nem nagyon vannak barátai sajnos. 1 haverja van, vele szokott beszélgetni és szoktam is hagyni. Miért ne hagynám?
De igen, próbál az ember türelmes lenni, csak van, hogy elszakad a cérna sajnos.
Nem megbántani akartalak ezzel, csak rávilágítani, hogy ennél kicsit árnyaltabb a téma, hogy legyek türelmes és nyugodt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!