Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom meddig marad anyuci pici fia?
A párom lassan 30, jelenleg külön lakásban él a szülei támogatása által.
Cserébe lesni és teljesíteni kell a szülei kívánságát.
Tehát mivel "kapott" egy lakás, így elvárják, hogy amint fütyülnek egyből ugorjon, ezt intézze, azt intézze. Ez által nekünk sem lehet magánéletünk, nem tudjuk kialakítani a saját kis életünket, mert egyszerűen mindenbe van beleszólás.
Páromnak ez így jó, inkább tűri, mert kényelmes, hogy úgymond ingyen lehet egy lakásban.
Én inkább támogatnám azt, hogy saját magunk útnak indulunk, ha nehezen és kínlódva is, de együtt szépen, NYUGODTAN döntünk mindenben.
Ez egy elég hosszadalmas küzdelem köztünk nap mint nap, hiszen én nem szeretem, ha megmondják mit hova tehetek, mit csináljak, mit ne csináljak, ilyen áron nem kérek lakást, köszönöm. Mint említettem, páromnak ez így jó, nem szól semmit, csinálja, csak hogy kényelmes legyen. Ezek miatt nem lehet egy önálló, közös döntésünk semmiben, mindenhez kapjuk az utasítást, mit-hogy kell.Úgy érzem, hogy a szüleinek kell megfelelnünk és már kezd elegem lenni ebből.
Megbeszélni sajnos nem sikerült eddig, mindig veszekedés lett, hogy én miért nem értékelem a lakást, inkább kínlódjunk?
válasza:A párodnak jó így, neked nem jó, nincs közös jövőképetek, nem ugyanazt akarjátok.
Nincs ezen mit ragozni, ebből nem lesz hosszú távon semmi.
válasza:Még mindig a párod, te választottad annak... Akkor is ilyen volt amikor összeismerkedtetek.
Komolyan nem értem, hogy mi a problémád?
Amikor nem ismertem, nem tudtam, hogy ennyire gáz a helyzet.
Először csodálkoztam, hogy milyen összetartóak, mindent megbeszélnek, de mára már kezd sok lenni.
Igen, én választottam a páromat magamnak, de csak őt és nem a szüleit.Nem tudtam, hogy a párommal jár még +2 tanácsadó, ez kis idővel kezdett kirajzolódni, hogy mi is a helyzet.
A párom sem úgy mutatkozott be nekem, hogy "szia, van egy lakásom, viszont cserébe mindkettőnknek a szüleim kívánsága szerint kell éljünk"
válasza:Fő kérdésre: aki 30 éves korában is még anyuci pici fia, az élete végéig az marad. Miután a szülei meghaltak, a felesége veszi át a szerepüket, neki ilyen típusú nőre is van szüksége, aki így ugráltatja és megmondja a tutit. Persze, eleinte az anyjával összhangban, nyilván olyan mellől hamar elmarják, aki ellentmondana a szüleinek.
A kifejtésre: én nem tudnék így élni. Mennék albérletbe vagy tennék félre magamtól amíg ott lakok vele, és vennék saját lakást (hitelre, tökmindegy), amint tehetem, aztán húznék el a francba onnan. A fenének sem kéne ilyen közeg, ahol nagyra nőtt kamaszokként kezelnek felnőtt embereket.
válasza:Ismerkedtünk, de lakva ismeri meg egymást és egymás családját az ember.
Nekik ez természetes, így időbe telt míg kirajzolódott, hogy mi is folyik itt és mennyire nem tudok ezzel azonosulni.
válasza:Te is tudod, hogy ez egy hülyeség.
Voltál náluk, láttad, hogy viselkednek. Ha nem vetted észre azt, ami kiszúrja a szemedet, azért csakis magadat okolhatod.
Ha ő nem akar változtatni, akkor változtatsz te, vagy elfogadod olyannak amilyen. Eddig nem volt vele problémád, akkor ezek után se legyen.
válasza:Szóval te beültél a lakásába,akkor jó volt.Most meg már okoskodsz.
Gondolom jó ötlet lenne,ha építene egy házat nektek,sjátmaga,és te majd támogatod.
Látszik,hogy halvány fogalmad sincs semmiről.30 évesen hitel nélkül van egy ingatlanotok.Más meg csak álmodik róla,meg alberletben tengődik,vagy fizeti 20 évig a 130 ezer forintot.
Csak mert a szülők elvárnak némi segítséget."Azt intezze,ezt intezze"
Ami normális embernek természetes,még akkor is,ha egy deszkát nem kapott útravalónak otthonról.És mondani se kell,mert feléri ésszel,hogy az öregeknek segítsen,cserébe a semmiért is.
Szociális erzékenységed nulla.
Te csak kapni akarsz,de adni már semmit.Es meg neked áll feljebb,mert a másik "ugrik"!
Van ,akinek már sajnos nincs lehetősége "ugorni",mert nincsenek szülei.De te még ezt se fogod fel azzal a fél eszeddel,úgyhogy hiába is írom.
Jaj jaj jaj...ezt kár volt elolvasnom.
Félre értettél, de nagyon. Itt már nem szimpla segítségről volt szó, bármikor segítettem önzetlenül. Itt a probléma az, hogyha valamit nem egyből csináltunk vagy nem úgy ahogy elképzelték, akkor balhé lett meg puffogás.
Adnak valamit, de elvárják, hogy minden úgy legyen ahogy ők akarják, akkor inkább nem kell, köszi. El lehet mondani a véleményt, de ne utasítgassuk már a másikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!