Férfiak, házasság vagy agglegényélet?

Lehet hogy van pár ember, akik valamiért megmaradnak a szerelemnél, meg a rózsaszín világukban, de ez kb 100-ból 5. A többinél igenis érdekek meg a napi túlélés mentés zajlik a kapcsolat és a házasság. Sőt, a többségnél az egész párkapcsolatúgy néz ki, hogy azzal van aki jutott neki. Próba szerencse, jobb mint egyedül. Ami baj, hogy az a 100-ból 5 ember azt akarja mindenáron mutani, hogy az egész világ olyan mint ők. Ha ez így lenne, csupa boldog embert látnék, szinte nem ismert fogalom lenne a válás vagy a szeretőzés. Érdemes lenne ezt átgondolni a rózsaszínűeknek is, nem pedig bőszen nyomkodni a lepontozást, utalván arra, hogy bizony az igazság az, amit ők gondolnak. Én 21 év házasság után elmondhatom, hogy erősen kötődünk egymáshoz, de szerelemről szó nincs, sok nő jobban tetszik külsőre mint a feleségem. Gondolom fordítva is így van, de én ennyi év után ezt teljesen természetesnek veszem. Az 50 év házasság után a "mi fülig szerelmesek vagyunk" szövegeket kisség szentimentálisnak tartom, sőt, mentálisan nem tartom ép eszű embereknek, de ez az én véleményem. oda már kell valami becsípődés, valami kölcsönös és beteges alázat, sőt alázkodás, rettegés a magánytól vagy hasonló. Vagy valami gyermeteg mesevilág, hit a tündérekben, de ha ez kölcsönös akkor működhet.

Én olyat akarok, mint belsőleg Lovas Annabella.

Hidd el, idővel megunnád! Volt ilyen barátnőm, 3 év után szakítottam vele és egy olyan nővel jöttem össze, akinél nekem kellett hajtanom. Ő lett a feleségem. 21 éve. Persze ez az én véleményem, de ahogy elnézem az ismerőseimet, náluk is így van.