Mi volt az, amit nehezen,de megbocsájtottál a párodnak?

A legnagyobb dolog, amit meg tudtam bocsátani, inkább nem írnám le,mert már - már illegális.

Nem, nem volt ugyanolyan a kaocsolat. Hiába akartam megérteni, amit tett, hiába hittem benne, hogy csak egy botlás volt. Hazudott. És nem az fájt, amit tett, hanem az, hogy nekem nem mondta el és az anyjától kellett megtudnom.

Ezekután nem tudtam bízni benne, hiába is akartam.

Sok problémát és sírást szült ez. Persze olyankor vigasztalt, közben meg elkezdett csajozni mellettem. Mikor kiderült, még neki állt feljebb. Megkaptam, hogy hisztis vagyok, mit vártam? Szóval nem.. Többet ilyet nem csinálok. Ha oda a bizalom, az már nem kapcsolat. Magamat szivattam még fölöslegesen hónapokig.

Egyébként hónapokkal a szakítás után elnézést kért, de sokra nem megyek vele. Egy megbánó üzenet nem teszi jóvá azt a sok rosszat, amit elnéztem neki. Azt meg végképp nem, hogy ezek ellenére hátbaszúrt.

Alapvetően vagyok olyan hülye, hogy a legtöbb sértést meg tudom bocsátani pedig meglehet, hogy nem kelleni. Régebben volt egy olyan kapcsolatom amiben nem telt el úgy két hét, hogy ne lett volna valami veszekedés amiben próbál megalázni a másik és olyanokat vág a fejemhez amivel tudja, hogy meg tud bántani. Egyébként egy bizonyos szintig, ha szereted a másikat megbocsájtasz neki.

F

Megcsalást nem bocsátok meg. Sem barát, sem szerelem nem viseli el.

A vőlegényemet kirúgtam. A barátnőm elárult: kirúgtam.

Csak tiszta lappal tudok bízni másokban.

Nem is tudom melyik volt a legnagyobb

- de talán mikor a haverjai rám szálltak és nem tudtam őket leoltani magamrol és nem is védett meg de még azt ia mondta hogy a nőnek a dolga egyedul megoldani azt, hogy lerázza a pasikat es nem neki. Teljesen magamra hagyott a szitukban es a haverok mellett állt

-vagy mikor egy kocsiban utkozben tortent veszekedésunk alatt ejszaka egyszeruen kirakott az autopálya közepén es elment(nálam semmi. Se telefon se penz minden a kocsiban sőt mezitláb voltam mert ugy ültem a kocsiban)de aztán fél percen belül visszajött, felvett. Kb ugy nézhettem ki az autopályán ejszaka mint egy kísértet. Simán elütöttek volna.

-vagy amikor haveri körben fegyvert fogott rám, hogy tesztelje, mennyire bizom benne.

- vagy talán amikor en ittas voltam még a kapcsolatunk elejen es rámjött a nyavajgás hogy vagyon miért nem mutat be a szüleinek, fogta magát azonnal és kivitt hozzájuk és az egesz csaladnak bemutatott ..ittasan..ugy ahogy voltam..

Hát néha nem is tudom miért szerettem én őt komolyan.

De talán ellensulyuzza a dolgokat hogy viszont ha kellett volna az életét is adta volna értem. Azért rengeteget le is tett az "asztalra".

*a veszekedésekre meg valahogy nem emlékszem vissza. Valami blokk vagy sokk lehet bennem. Komolyan nem emlékszem pl amikor kitett az autopalyán hogy mi a sz.rrol veszekedtünk :D

Nem ugranak be..

Azt, hogy egyik alkalommal szóltam neki szex közben, hogy fáj, és tovább folytatta. Nehezen bocsátottam meg neki, de láttam, hogy utána tényleg megbánta, amikor látta, hogy én éppen elkezdek bőgni, és nem örömtől, amikor elment... és amilyen személyiség volt, tulajdonképpen megértettem, hogy miért gondolta azt, hogy oké ezt így folytatni (volt olyan gond előtte is több, hogy nem nedvesedtem be, de folytattuk, mert akartam, és azt hitte, hogy ez is olyasmi eset, meg lehettem volna erélyesebb is), meg konzervatív módon volt nevelve, bele sem gondolt addig, hogy így, kapcsolatban is erőszak az ilyesmi.

Azóta szétmentünk amúgy. Alapvetően jó volt a kapcsolat egyébként - néhány dologban picit önző volt, de megbeszélés után mindig javult.