Ha nem a párommal van a baj?

Velem is van így sajnos...

Szerencsére én meg tudom különböztetni mikor melyiket érzem a ket fajtából. Az egyik, amikor mindenkiből tök elegem van és 5 napig tart mire visszaírok a csoporttársaimnak messengeren, ilyenkor a páromnak is minden lépése zavar. Ilyenkor pont ő szokott "helyre tenni", hogy ha nem csinált semmi rosszat akkor igencsak tiszteletlen ez a távolságtartás, és hogy szeret engem, de nem végtelen a türelme. Vagy a természet "tesz helyre", megjön a mensim és a szokásos ájulós görcsöknél a párom ápolgat, ezáltal rájövök, hogy van olyan helyzet, amikor nem vagyok elég egyedül.

A másik, amit most élek át, hogy szeretnék a jövőmre koncentrálni, otthon lenni, ülni az asztalomnál és tanulni, olvasni, a kutyámmal kimenni sétálni, főzni valamit, ilyen egyszerű dolgok. De amikor hazamegyek a szüleimhez az albiból akkor mint egy zombi, ott vagyok velük, de minek... Figyelek, hallgatom amiről beszélnek, de csak arra tudok gondolni hogy csend legyen és nyugalom. Mióta elkezdtem dupla adag vitamint szedni, és itthon mozogni, sokkal jobb!! Ha szerinted nem a párodban van a hiba, akkor nyugodtan mondd el ezt neki. Hogy szereted őt és vele akarsz lenni (ha így van), de most ilyen korszakod van. Vagy kérd meg, hogy segítsen picit visszarázódni és csináljatok együtt programokat. Na persze amit lehet covidban, kimenni futni, túrázni, 3 fogásos ebédet főzni (nyami xd), romantikus filmezés, arcápolás, harry potter maraton stb.. amit egyedül csinálnál abba próbáld meg bevonni :D

Szerintem is lehet a vírus miatt kialakult helyzettől.

Én a vírus alatt 6 kilót fogytam, hányok, szorongok egész nap, meg rengeteget sírtam.

Pedig introvertált voltam, de már kezd sok lenni az elszigeteltség.

Nem tudom eddig milyen életet éltél, de szerintem ettől is lehet, ez az időszak most mindenkinek nehéz.