Mit csináljak ha a párom szerint hiperaktiv vagyok es ez irritálja? Menjek le a szintjére?

Hasonló cipőben járok én is. A kapcsolatunk elején én voltam a húzóember, a buli lelke, de szépen, lassan lehozott az életről a "csak a munka, menni kell, nem jelentek beteget, mert a kötelesség, blablabla..". 3 éve vagyunk együtt, 2 és fél éve együtt is élünk ebben a kész, picsameleg máléban. Nagyon szeretem, ő is engem, de semmi mozgás. (Mondjuk nálunk ő az ölelgetős, nyenyenyunyázós fajta.)

Meg nyafog, hogy nincsenek közös programok, de vagy dolgozik, vagy alszik, szóval mikor menjünk bárhova is?! Átérzem a problémádat, viszont válaszom nincs! Sok sikert!

"es velem is kegyeskedik aludni is"

Hogy mi? Azért is nyaggatni kell hogy veled aludjon? Mert ha ez igaz, akkor nem a személyiségével van baj hanem a másik barátnőjével.

Nem a programok hiánya a gond hanem hogy szeretethiányod van mellette. Ezt írtad. 3. Mondat

Ha tényleg úgy szeretitek egymást és még sok minden összeköt akkor erre a megoldás hogy sokat beszéltek erről is, és csiszolódtok, kompromisszumot köttök, de ő is nemcsak te. A közös tenni akarás. Adok kapok : program is és lenyugodt esték is.

Viszont így maradéktalanul egyikotok sem lesz sosem teljesen boldog.

A férjemmel úgy lett gyermekünk, nagyon rövid ismeretség után hogy lényegében gyerekkel ismertük meg a másikat. Így voltak dolgok amik jól működtek de voltak személyiség vonasok, amiket nehezen, ill kb sehogy sem toleráltunk. Ő aggódós és rendmanias, és laza, nyugis minden megoldható eletfelfogású és sajna eléggé rumlis.

Túl vagyunk már sokmindenem, majdnem valason és millió vitán. Magányon is. Meg mellette a szerelem, a közös cél, a hobbik, a humor stb. Nekünk azonos az eletritmusunk valamelyest. Évek alatt eljutottunk oda h sokat formálódtunk és sokkal több a béke meg mellette még mindig erős a szerelem, a vágy is.

Viszont tudjuk hogy azért az ég nem egymásnak teremtett minket, kicsit megalkuvónak tűnhet, de osszessegeben többet tettünk a kapcsolatunkért mint a mellettünk sorban váló, majd a nagy ő ben reménykedő ismerősünk, akik az új parjukkal sem elegedettek végül.

Csak azt akarom ebből kihozni, hogy ez egy döntés kell hogy legyen nálatok is. Ha úgy döntötök hogy egymást akarjátok akkor valamit közösen tenni kell a kapcsolatért és ez a tenni akarás formál titeket, nem maga az esemény hogy programotok van vagy nincs.

Ha viszont erősebb az a vágy bennetek hogy maradéktalanul puzzle társat akartok, mert a személyiség fontosabb mint a társ akkor meg el kell engedni a másikat. ismertem olyat aki évek évtizedek után is beszél, eszmét cserél, színházba jár az exével, de nem tudott vele élni, főleg azért mert művész annak minden kiszámíthatatlanságával.

Vele beszélj mi nem tudunk tuti tanácsot adni

Sok sikert