Mennyit mondok el a párkapcsolati életből, problémákból a barátoknak, családtagoknak? És ha szakítottatok, mennyire mondjátok el a kulisszatitkokat? Leírom velem mi a helyzet, véleményetek szerint normálisan járok el?

Alap nálunk, hogy semennyit. És ezt szó szerint kell érteni. Semmit. Mert magánügy és a házasság, a másik elárulásának érezném. Ez nem esik nehezemre, két okból: a személyiségem és a neveltetésem miatt. Nálunk mindig nagyon komolyan vették az intim szférát és ez jól van így szerintem. Nem beszélek magamról másoknak. Ennek az az eredménye, hogy mivel jó hallgatóság vagyok, boldog-boldogtalan rámönti a gondját-baját. Valamilyen rejtélyes okból az emberek zavarbaejtő részleteket árulnak el magukról félidegeneknek is. Pedig nem azért hallgatom meg őket, mert érdekelnek, hanem mert még mindig jobb, mintha velem foglalkoznának. A szűk család, baráti kör sem tud kapcsolati dolgokról. Én viszont annál többet tudok némelyik barátoméről. Néha nagyon hülyén érzem magam, ha egy társaságban vagyok a párjukkal. Néha feltűnik az embereknek, hogy nem tudnak rólam semmit. Jól van ez így. Többen megjegyezték már, hogy olyan szép pár vagyunk a férjemmel, hogyhogy sosem beszélek róla. Pont azért vagyunk szép pár. Mert sosem adjuk ki egymást. A legintimebb dolog, amit meséltem rólunk, az volt, hogy merre kirándultunk a hétvégén. De ez szerintem nagyon ritka hozzáállás. Sajnos. Akkor nem kellene mások szappanoperáit hallgatnom.

Hát ez nem kicsit gázxddd magánügy mond neked valamit? gondolom a kis barátaid meg a saját is baráti körükbe csámcsognak tovább rajta, nyilván a te szarodat amit elvinyogsz a pasikádnak/aszonykádnak azt mindenki tartsa magában na de ha te beszélsz másról az fair korrekt jogosxdd a jó isten mentsen meg mindenkit a hozzád hasonló pancseroktól