Fordult már elő hogy nem merted elmondani az érzéseid párodnak?

Igen, volt, egy nagyon komoly dolog kapcsán. Abortuszom volt, amit én elleneztem, ő pedig támogatotta, szóval hónapokon keresztül a műtét után csak orlodtem magamban. Családdal, barátnőmmel beszéltem erről, aztán végül bátorkodtam párommal is beszélni.

Egyszer volt ilyen. Akkor jöttem rá, hogy nekem nem is Ő az igazi párom, mert nem merek teljesen őszinte lenni mellette.

Igen velem nagyon sokszor. Én mindig is féltem elmondani az érzéseimet, mert féltem hogy megbántom, meg hogy hogy fog reagálni. Úgyhogy nem vagy egyedül.

Igen de ez nem miattam van, hanem alapesetben is nagyon nagyon kevés embernek nyílok meg. Aztán végül mindig elmondom, de képes vagyok hónapokat is őrlődni, amivel az őrületbe kergetem. Pláne ha vele kapcsolatos a dolog. Ez nem azért van mert ne lehetne vele bármit megbeszélni, hanem mert sajnos magamba zárkózott típus vagyok.

Igen, régen. Ma már nem tenném, nem jó "hordozni"

Igen. Zavartak bizonyos dolgok a kapcsolatban, de mivel ő volt az első párkapcsolatom, és alapvetően is elég önmarcangoló / túlkombináló tudok lenni, végig benne volt a kisördöga fejemben, hogy én várok túl sokat / én nem vagyok elég kompromisszumkész stb., meg hadd ne bántsam már meg, inkább hagytam. Mai fejemmel biztos megbeszélném vele akkor is, ha kiderül, hogy tényleg én drámáztam túl. (nem nagy bunkóságokról beszélek az ő részéről, hanem olyanokról, hogy nekem több szexre lenne szükségem, többet szeretnék itthonról eljárni / az itthon együtt töltött idő minősége sem az igazi nekem stb.).