Lemondanál a háziállatodról a párod kérésére?

Nem.

Amikor befogadtam a kutyusomat (jó, ez a barátommal egyszerre történt, az utcán találtuk szegényt), akkor az egy életre szólt. Ennek egy életreszóló felelősségnek kell lennie és elvárni bárkitől, hogy csak úgy megszabaduljon a kedvencétől, az már ne haragudj, de felháborító. Egy gyereket talán ellöknél csak azért, mert a párod azt kérné? Ugye, hogy nem.

Igen, nehezebb állattal lakást találni, de közel sem lehetetlen. Másrészt elég aggasztó, hogy szerinted csak a megalkuvásaid miatt tart még a kapcsolat. Ez elég baljós, nem gondolod?

Nem, és itt nem az állat az egyetlen probléma, hanem ez a bekezdés: "Nagyon sok kompromisszumot kötöttem már azért, hogy ez a párkapcsolat egyáltalán még életben maradjon, nagyon sok hülyeségét elfogadtam". Miért? Attól félsz, hogy ha ő nem lenne neked, akkor egyedül maradnál? Szinte biztos, hogy idővel találnál valakit, akivel egy hullámhosszon pendültök.

Egyébként én kicsi korom óta nagyon szeretem az állatokat, állatbarát családban nőttem fel. Ha valaki azt kérné tőlem, hogy ne tartsak többet állatot, akkor a személyiségemnek egy részét dobatná ki velem.

Szerintem az állattartási szokások pontosan olyan alapvető egyezőségek/különbségek, mint a gyerekvállalásról alkotott elképzelés, belföldön vagy külföldön képzeljük-e el a jövőnket, stb.

Az, hogy a kutya neveletlen, és nincs szobatisztaságra nevelve, nem hiszem, hogy előtte nem volt probléma, pont ott jött ki a gond. A macskaalmot meg naponta kell takarítani, mi is naponta takarítjuk, többször is.

Nekem van olyan ismerősöm, akinél nincs bent állat, de akkora a retek meg a bűz, hogy tiszta szégyen, nem függ össze a kettő. Nagyobb tisztaság van nálam 1 nyúllal és 1 cicával, mint máshol állat nélkül.

Van egy csomó kiadó albérlet, ahova lehet vinni állatot. Legalábbis Bp-en.

Én sem válnék meg semelyik állatomtól.

#13. Akkor aki szereti a lakásban az állatot, akkor keressen olyan partnert, aki szintén így van vele. Ha valaki nem szereti az állatokat, akkor keressen olyan párt, aki szintén nem kedveli őket, és meg van oldva a dolog. Olyan egyszerű!

"Nem értem minek kell lakásba mindenkinek...." Nem is kell értened, mert minden ember más, és a párkapcsolat arról szól, hogy olyannal jövünk össze, akivel alapdolgokban egyezünk. Nem arról, hogy találunk egy teljesen más típusút, és görcsösen meg akarjuk változtatni...

Nem, kizárt! És nem is lennék együtt olyan emberrel, aki szerint belefér "lepasszolni" egy állatot. (Még haverként se szívesen bratyiznék ilyen mentalitású egyénnel.)

Meg őszintén szólva azt se értem, hogy egy "macskaellenes" mit akarna tőlem, ha van macskám.

Ha ilyen felmerülne akkor nem egymást keressük, kész.

Az állat nem egy eldobható játékszer, hanem egy kis élet, aminek vannak érzései, és érez kötődést. Lepasszolni kizárólag azért mert az egyszerűbb bizonyos helyzetekben, nem opció.

Amikor valaki állattartást fontolgat, akkor előtte kötelessége bekalkulálni olyasmit, hogy mi lesz, ha később költözni fog, vagy ha mondjuk megbetegszik az állat, és fizetni kell az állatorvos költségét, és ha úgy látja, hogy nem tudja megoldani az ilyen problémákat, akkor inkább hagyja az egészet.

A másik oldalról meg: összejönni egy olyan emberrel, akinek állata van, azt jelenti, hogy automatikusan elfogadod, hogy a társad egy ilyen felelősséget vállalt.

Aki ezt nem érzi át, és nem fogadja el... Hát azzal nem hiszem, hogy összeillenénk.

Nem is feltétlenül az állat miatt (bár nyilván miatta is) hanem azért, mert nem tudok azonosulni azzal az életfelfogással, amit képvisel.

"Passzold le a macskát, hogy legyen valaki más problémája". Az ilyen emberhez nekem ne legyen inkább semmi közöm.