Mit csináljak ha hiába vagyok 30 éves, a barátom még eljegyezni sem akar még?

Úgy hogy nem is éltek együtt, mégis miért kérné meg a kezed? Nonszensz. Nem is ismeritek egymást annyira.

Az én kezem egy év után kérték meg, de előtte 3.hónapban már össze is költöztünk olyan alapon, mégis mire kellene várnunk. Kb másfél év után házasodtunk össze, és most vagyunk 6.éve házasok.

A gyereket még csak most kezdjük el tervezni, mert azért összeházasodni meg gyereketvállalni nem ugyanaz, ahhoz több együtt töltött idő kell.

Költözzetek össze, és meglátjátok hogy alakul.

Ezzel az utolsó hozzáállással nem tudok egyetérteni. Házasodás 3 hó (kb.semmi) együttélés után ok, de gyereket vállalni nem az a kategória?:) Na ez a hozzáállás nyilván növeli a válások statisztikáját. Normál esetben olyan komoly döntés egy házasság, hogy olyanhoz mész hozzá, akivel gyereket is vállalnál. Persze az időt lehet tolni a megfelelő életkörülmények kialakítása miatt, de valahogy nem így jött le a válaszodból.

Kérdező sikerült már valamerre lépni?

#37 olvasd már el még egyszer, amit a #36 írt! 3 hónap járás után költöztek össze, 9 hónap együttélés után történt az eljegyzés, és összesen 1,5 év telt el, mire megházasodtak.

Házasodni és gyereket vállalni nem ugyanaz a kategória. Mi az, hogy "ez a hozzáállás nyilván növeli a válások statisztikáját"? A felelősségteljes döntéshozatal ellen vagy? Vagy mi? Ha valaki szeretne biztosra menni, és meglátni, hogy működik-e a házassága, hogy gyereket szüljön egy egész családba. Hány olyan van, akinek sz@r az élete vagy haldoklik a kapcsolata, és gyereket vállal, hogy majd az minden bajt megold. Általában az nem működik, és ugyanolyan marad az élete és nem lesz jobb a kapcsolata csak rosszabb, de legalább egy gyerek is szív miatta, mert nem szerető családba nő fel, hanem veszekedésbe meg gyűlölködésbe...

Házasodni meg gyereket vállalni nem úgy kellene, hogy életkorhoz, együtt töltött időhöz (egy minimumon túl), meg társadalmi/külső nyomáshoz kötöd. Hanem racionális, felelősségteljes döntést hozva, ha mindketten úgy érzitek.

És az a helyes gondolkozás, hogy házasodni és gyereket vállalni nem ugyanaz a kategória. Mert történhet bármi a jövőben, egyik, másik fél is változhat, szakíthatnak, elválhatnak. Megesik, összetett folyamat ez. De ha gyereket vállalsz, az örökre a gyereked marad, és ha már vállaltad, megérdemli, hogy szerető szüleje legyél, minimum 18-20 éves koráig gondoskodj róla, megadj neki minden alap dolgot, és azután is szerető szüleje maradj, akihez bármikor fordulhat bizalommal.

Szóval meggondolatlanul megházsadtál? Elváltál? "Na és?" Bekerült a statisztikába. Megvisel mindkettőtöket, hibáztatok, de utána van esélyetek újra boldogok lenni mással.

Meggondolatlanul vállaltál gyereket? Otthagyod a kórházba? (Én pl. ilyen gyerekeket segítő szervezetet támogatok - el se hinnéd mennyi gyerekről mondd le a szüleje...)

Megtartod, de érezteted vele, hogy inkább nyűg neked? Lelki roncs lesz belőle. Nem éreztetd vele, de magadban szenvedsz? Ez még a jobbik eset talán, de belőled akkor is lelki roncs lesz. És aki elválik, az meg tud bocsájtani magának, a másiknak, túl lehet lépni ezen egyszer. De egy gyereket magára hagyni - akár fizikailag, akár lelkileg - az eléggé megbocsájthatatlan.

Szóval baromira nem ugyanaz a kategória.