Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék ebben a helyzetben?
Adott egy pár.
Mind a két fél tanul, helyhez vannak kötve.
Az egyik fő szeretne egy évre kimenni tanulni ez megoldható.
Viszont a másik fél (of course, a nő, vagyis én...) ennek gondolatától is nagyon fél.
Amióta szóba jött ez az egy év külföldön lehetőség, azóta pánikrohamaim vannak, minden nap bőgök, és a párom is rettentően szomorú, hogy látja, ez mit vált ki belőlem, és megpróbál minden lehető módon kedveskedni nekem.
És lelkiismeretfurdalásom van, hogy ilyen kedvességeknek sem tudok úgy örülni, és nem tudok mosolyt csalni az arcomra: nem tudok önfeledten boldog lenni, állandóan ott van a gondolat a fejemben, ami nem hagy nyugodni.
Viszont Ő mindenáron ki akar menni, hiszen ez hatalmas fejlődési lehetőség, és igazat megvallva én is, mint támogató partner azt akarom hogy épüljön, hogy tanuljon.
De mint a pár másik fele, szétesek. Mentálisan, fizikailag.
Annyit még érdemes tudni, így is távkapcsolatban élünk, de legalább csak 130 km-re vagyunk egymástól, és nem országok választanak el.
A másik fontos információ, hogy valószínűleg ez a hiperérzékenységem oda vezethető vissza, hogy ismerkedésünk legelején is külföldön töltött egy szemesztert, és annak az lett a vége, hogy egyik napról a másikra nem írt rám. Egy év után jöttünk össze újra.
Nyilván mivel én szerelmes voltam, ezért ez is hatalmas fájdalmat hagyott bennem. /Azóta ezt megbeszéltük, megvolt rá az oka, és én még nagyon fiatal lány voltam, első osztályos gimnazista, Ő meg már egyetemista/ Biztos vagyok benne ez az eset is közrejátszik a mostani mentális állapotomban.
Nagyon szomorú vagyok, és ezt ilyen hosszú idő után keresztül már teher viselni. Nem tudom mit tudnék annak érdekében tenni, hogy enyhítsek ezen a konstans meg nem szűnő borún.
Ti mit tennének a helyemben?
válasza: válasza:Miért vagy együtt vele, mikor látszólag tök mások a céljaitok?
Ja, mert félsz egyedül... kezeltesd a kapcsolatfüggőségedet és rögtön minden jobb lesz.
válasza:kapcsolatfuggo vagy, es onzo.
egyebkent is, feladnad az almaid egy mostani kapcsolatert? mikor nyakamat ra hogy ugysem tart orokke.
raadasul ot is visszahuzod.
válasza:Ne foglalkozz a beszólásokkal, mint erősen szorongó személy, én megèrtelek.
Mindent fejben kell eldöntened, ha folyton arra gondolsz milyen rossz lesz egyedül és megcsal stb akkor sosem kerülsz ki ebből a rossz èrzèsből. De gondolkodhatsz úgy is, hogy neki egy nagy előrelèpès lesz, jobb fizuja lesz majd, addig te is itthon elfoglalhatod, fejlesztheted magad aztán pikk pakk eltelik az az egy év amiutan közös kis jövőt tervezhettek magatoknak.
Ezzel a passzív hozzáállással meg azt is elronthatod, ami amúgy jó lenne és nem lenne kapcsolati probléma,de ezzel a fèlelemmel pont èletre kelted. Hidd el ő is jobban kötődne hozzád ha azt látja, hogy egy magabiztos nőt hagy hátra akihez öröm lesz visszatèrni, és nem egy depiset aki őt is lehúzza. Ezzel nem megsèrteni akarlak, csak ösztönözni arra, hogy ha nehéz is, változtass a hozzáállásodon, vagy legalább tegyèl úgy, mintha erős lennél. Sokszor előnyösebb nem ennyire kimutatni az èrzèkenysèget és logikusan viselkedni. Mert aztán te helyre jössz, pár nap és nem sírsz többet, de neki az a kèp ugrik be rólad és elronthat mindent.
válasza:Mindenképpen érdemes lenne pazichológushoz járni ezzel a problémával.
Érthető, hogy a rossz tapasztalatok miatt rosszul érzed magad, de ez elég súlyosnak tűnik, és feltehetően nem fog magától megoldódni. Én mindenképpen megpróbálnék rá valami módszert találni, hogy menedzselhető legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!