Normális ez, vagy kezdek megbolondulni? 22/N

Muszalj kiirjam magamból, mert úgy érzem a megorules szélén állok. Próbálom röviden, tömören.

6 éves kapcsolatomnak lett vége, 2 éve voltam menyasszony. Másfél éve terveztük a babát csak nem jött össze, és szerintem ez is kozrejatszott. Teljesen elhidegultunk egymástól, elég csúnya vége lett. Közösen szakítottunk. Én hazakoltoztem.

Igazabol én már 1 éve vágyom az új impulzusokra.

Vége lett, én pedig kezdek teljesen megbolondulni.

Minden kezdődött egy tetkóval. Gondoltam jó ötlet.. (egyenlőre nem bántam meg, de érzem ez már maradandó, mint az is hogy vége.) Mivel erzelemmentesen éltünk, így nem fáj. Néha rám tör egy rossz érzés de ennyi.

Ugye mondtam, hogy kezdek becsavarodni. Egy 31 éves kolléga tartja bennem a lelket. Már 1 hónapja megállás nélkül beszélünk. De teljesen más.... Igazából nem is ismerjük egymást de olyanokról beszélünk. Mindennap kitalalunk valami témát. Egyiknap rablás, másnap egy szigeten vagyunk, aztán egy üldözésben. Tehát egesznap beszélünk, színes történeteket gyártunk. Fogalmam sincs, hogy ez mi... Bevallom, lefekudtunk 1x egymással de az is igazából ezekhez a történetekhez kapcsolódott. Mivel rohadtul izgultunk 1 óras menet volt, elojatek is minimum fél óra volt, közben is arról beszéltünk mit csinálnánk a szigeten.. Azt vettem észre ha velem beszél meg a hangja is más.

Úgy érzem kezdem elvesziteni a kapcsolatot a reális gondolodással.

- Elmentem 1 óra gondolkodás után tetovaltatni. Csajjal közben vigyorogva beszélgettem . Kérdezi nem faj, nem fáj? Mondom meg sem érzem...(tenyleg nem éreztem semmit)

-Aztán kollégával úgy beszelgetunk megállás nélkül mint akiknek elmentek otthonról (ufó uldozeses téma is volt) alombeli szex jelenettel megspékelve. Bujkalunk a wcbe olelkezve.. A szex az a lakásán volt.

-És egyszeruen úgy érzem, hogy már egy külön kis világomba vagyok.

Ez minden azután alakult ki miután 22 évesen vége lett az első komoly kapcsolatomnak ami 6 évig tartott és együtt is éltünk.