Vele maradjak vagy sem?

Sziasztok!

Nagyjából 2,5 éve vagyunk együtt a párommal. Ő 40 éves én 28. Én vagyok a második leghosszabb kapcsolata. Nagyon szépen indult, sosem volt olyan kapcsolatom férfival mint vele. Az a klasszikus,minden csodálatos volt,átbeszélgetett éjszakák,fantasztikus szex,szinte összenőttünk és mindenben egyetértünk. A szex mostanra ellaposodott, nagyrészt miattam. Hormonális gondjaim vannak és a libidóm a napi többszöri igényről, heti egyszeri muszájra csökkent. Sokat vitáztunk emiatt. Nem érti hogy önhibámon kívüli a dolog,nem én akarom így. Sőt sosem voltam ilyen. A legrosszabb kapcsolataim vége felé is működött a szex. Én igyekszem javítani ezen,diétázok,gyógyszert szedek a problémára(ir,pcos,magas prolaktin),de erőltettem

is magam hogy akarjam a szexet.Gyógynövényeket is bevetettem,de semmi. De más férfit sem kívánok meg,nem erről van szó.

A másik probléma hogy az elején meg még úgy egy év után is elvoltunk,de mostanra annyi a közösen töltött szabadnap hogy eszünk,iszunk,fekszünk/ülünk egymás mellett és nyomkodjuk a telefonunkat,majd a nap végén elalszunk. Sosem vitt el randizni,pedig sokszor mondtam neki hogy nagyon szeretnék szépen felöltözni és vele tölteni aktívan egy-egy napot, várost járva vagy hasonló a lényeg hogy történjen valami és erősítsük a kötődést a közös élményekkel.

De ez sosem történt meg.

Az elején apró ajándékokkal lepett meg heti szinten. Hol egy cuki mágnessel,kulcstartóval,tollal. Hol desszerttel,néha virággal,vagy általa készített "rajzos-írásos" vallomással. Ez mostanra eltűnt. Igyekeztem mindent megtenni sokáig,a kedvében járni kajával,szexi cuccokkal,ajándékkal,stb. De mikor láttam hogy nála alábbhagyott a figyelmesség én is elkezdtem leszokni róla. Persze ezt szóvá is tette.

Pár hónapja voltunk együtt mikor elejtett egy megjegyzést hogy (barátnőm lagzijára készülve) az esküvőjükig Ő is meg fog kérni engem. Madarat lehetett volna velem fogatni,persze ezt csak félig meddig adtam a tudtára,de a mai napig a fülemben cseng. Rá 1-1,5 évre mikor feljött valahogy az esküvő téma (másik barátnőm esküvője kapcsán),csak annyit mondott hogy "Áhh,az csak egy papír". Nem rég meg megint ejtett el pozitív mondatot az eljegyzésünk kapcsán,de semmi jele,csak duma.

Szeretem azt hiszem. Nem tudom elképzelni nélküle,ugyanakkor vele sem. Nem tudom elképzelni hogy ilyen unalomban éljünk még 50 évig. Próbáltam itthoni programokkal(bútorkészítés,bútorfestés,pirográfia,puzzle,közös jóga,kárpitozás,kreatív dolgok készítése,ps4-en játék,kérdezz felelek játékok,de már autószerelésben is benne lettem volna) feldobni a hangulatot,hátha csak nincs kedve kimozdulni(lustaaa nagyon :D). De semmilyen közös elfoglaltságra nem volt vevő. Szülinapjára kapott élménylövészetet és fél év kellett hogy felhasználja,pedig nagyon nagyon érdekelte tényleg.Ez volt az egyetlen "közös" (én csak elkísértem) programunk idén. Meg két nap balcsi a húgáék nyaralójában,persze nem kettesben...

Rossz az is hogy az elején voltak apró ajándékok. Mostanra semmi. A kötelező dolgok csak,valentin nap,karácsony,névnap... Erre sem szán 3-5000-nél többet. Holott én igyekeztem neki mindent megvenni amit mondott. Nagyon szeretett volna JBL hangfalat,megvettem neki 35.000-ért,kapott évfordulóra egy melegítő szettet amivel szemezett 30.000,élménylövészet 28.000, imádja a fullcap sapkákat,kapott két névre szólót,stb. Nem a pénz a lényeg,hanem hogy nem figyel oda rám. Egy éve szemezek itthoni illatosító/párásítóval, beérem az olcsóbbikkal is ilyen 5000 ft körül,de akárhányszor céloztam rá,vagy mondtam konkrétan hogy mennyire szeretnék,sosem vette a lapot... Az egyetlen dolog amire vágytam és meg is kaptam egy kis darálógép. Persze nem pont olyan amiket mutogattam,hanem a legolcsóbb verzió... De azért is vagy fél évig kellett célozgatni... Milliószor mutogattam neki hogy milyen ékszerek tetszenek(a nagy dög nyakláncokat,medálokat szeretem),az első valentin napra egy nagyon picike ezüst szivecskés nyakláncot kaptam. Nem a stílusom,de tőle kaptam így hordtam. Míg szét nem esett. Utána a következő valentin napra kaptam egy kb ugyan olyat... Pedig nagyon sokszor mutattam mi tetszene. Nem vagyok aranyásó vagy hasonló. Bizsuval is beérem ha a stílusom. Ne értsetek félre. De ha én oda tudok figyelni arra amit szeretne, akkor Ő miért nem?

Egy barátnőmet kivéve mindegyik másiknak nagyvonalú,kedves,romantikus,figyelmes a párja/férje. Csak erre vágyom én is.

Szóval a lényeg hogy nem tudom vele maradjak-e. Félek többre vinném nélküle. Igyekeztem a saját vállalkozásomat beindítani,leültem megtervezni stb, de hiába próbáltam vele beszélgetni róla,vagy a meglátását kérni,kb két mondattal letudta. Meg az volt a fő problémája hogy akkor még kevesebbet lennénk együtt. Holott ha nem dolgozunk akkor együtt vagyunk. Együtt nyomjuk a kanapét telefont vagy tv-t bámulva. Ha én elfoglalom magam a kis hobbijaimmal itthon akkor abból is gond van hogy "nem vele vagyok". Holott ott ülök mellette ugyan úgy csak épp számomra hasznosan töltöm az időt és kiadom kreatív energiáimat😅 A bevonásról,az említettek miatt már letettem, úgy sem érdekli csak mondja. De ugyan így reagált mikor megtudta hogy a legjobb barátnőm közelebb költözik végre. "Akkor nem leszünk együtt még ennyit se". Eddig évente találkoztam vele 1x,most meg havi 2x fogunk és nyilván akkor amikor a párom dolgozik. Szóval nem is értem...

Próbáltam rávenni hogy alakítson magának valami karrier szerűt,mert 20 éve ugyan azt a munkakört csinálja,csak munkahelyeket változtat... Ráadásul már unja is csinálni. Próbáltam terelgetni hogy tanuljon szakmát ami érdekli,támogatom bármibe kezd de semmi. Unja amit csinál,nem is szereti de nem képes változtatni vagy más irányba menni még annyira sem hogy elolvassa egy-egy tanfolyam leírását a neten...

Nincsenek tervei. A gyerek témával is úgy van hogy oké jöhet,de ha nem lesz soha,az sem baj... Meg hát hogy szülnék neki? Megmutatni egy gyereknek a világot a négy fal közül,mert Apa lusta? Gyerek nélkül is folyton fáradt,pedig nem dolgozza magát halálra... Akkor egy gyerek mellett wc-re sem lenne ereje fölkelni?

Néha még mindig úgy érzem hogy Ő az én társam. Aztán csinál valamit,vagy épp semmit és elbizonytalanodok...

Nem tudom hogy lenne jobb.

Én sem vagyok egy egyszerű karakter,de elviseli,valahol még szereti is. Ez oda vissza működött,de kezd elegem lenni.

Mindezt már el is mondtam neki sokszor, és tudom hogy nekem is változnom kellene dolgokban és benne is lennék ha látnám hogy Ő is hajlandó tenni valamit,nem csak én erőlködök...

Ti mit tennétek a helyemben?

Köszi mindenkinek aki végig olvasta a kisregényem,de ezt röviden nem lehetne leírni😅