MI a véleményetek erről a történetről? (megtörtént)

Történt 2009 nyarán, egészen pontosan augusztus 29.-én , hogy megismerkedtem, egy gyönyörű nővel. Először azt gondoltam róla, hogy olyan, mint a többi, beképzelt, hazug, stb. Elkezdtük beszélgetni, és rájöttem, hogy soha nem találkoztam még hozzá foghatóval. Igaz, 7 évvel idősebb volt, de ez egyikünket sem zavarta. Miután teljesen megismertük egymást, rájöttünk, hogy rokonlelkek vagyunk. A létező legapróbb dologban is hasonlítottunk, kivéve, hogy ő nem volt lusta. Egyszóval: Tökéletes volt számomra és elmondása szerint én is az voltam neki. Nagyon hamar egymásba szerettünk és 1 percig sem bírtuk ki egymás nélkül. Neki volt egy párnája, nekem egy takaróm és a másik tudta nélkül titkon azokat ölelgettük, egymás helyett, amíg nem voltunk együtt. Amikor ez kiderült, együtt nevettünk rajta, hogy ennyire hasonlítunk. Olyan is volt, hogy zenét hallgatott, megkérdezte, hogy szerintem mit hallgat, és én pont abban a pillanatban másoltam be neki egy linket msnen, mint kiderült, azt a számot hallgatta. Ez lehet véletlen is, csakhogy sok hasonló dolog történt és kezdtünk hozzászokni. Igazi angyal volt és a szépsége ellenére nagyon szerény. Egyedül nekem nyílt meg, és elmesélte élete legfájóbb titkait. Az apja 5 éves korában megerőszakolta szegénykét és félelemben tartotta az egész családot. 17 éves korában az első barátja szintén megerőszakolta a bátyjával együtt. Ha megmozdult, ököllel ütötték. Fájdalmas volt, még csak végig hallgatni is. Az anyukája is igazi angyal volt. Mindent megbeszéltek és nagyon szerették egymást. Azt azonban nem mondta el az anyukájának, hogy az apja megerőszakolt és azt se, hogy a "barátja" is. Az apja megcsalta az anyját és annak a nőnek lett egy lánya. Szegény kislány borzalmas körülmények között élt 11 éves koráig. Ekkor azonban elvették őt az igazi anyjától, akinél olyan rossz sorsa volt és ettől kezdve az apjánál élt, akiről az előbb beszéltem. Új anyukája lett, az angyal, akiről szintén írtam. Itt rengeteg szeretetet kapott és még testvére is lett, a lány, akiről elkezdtem mesélni és akkor még 7 éves volt. Sajnos 18 éves korában meghalt az anyukája és nem sokkal később az apja is, az utóbbit nem bánta, mivel rengeteg szörnyűséget tett vele. Egyedül maradt, bezárkózott. Nagyon nagyon hiányzott neki az anyukája. Annyira fájt neki, hogy egy napon elhatározta, véget vet szenvedéseinek. Felment a padlásra, rácsavarta a kötelet a nyakára és annyit mondott: Anya, hamarosan találkozunk. Szerencsére a kutyák nagyon ugattak és a kórházban még újra tudták éleszteni. A nővére elköltözött tőle, élte a saját életét. Inni kezdett és buliról bulira járt. Szóval a lány egyedül volt, de összeszedte magát és önálló lett. Megismerkedett egy fiúval, akivel fél évig úgy ahogy boldogan élt. Aztán egy nap a lány elment a boltba. Hazaért és a fiú kiabálni kezdett vele, hogy hol volt. Nem hitte el, hogy csak a boltba ment. Megütötte, elkezdte verni és ettől fogva ismét pokol lett az élete. Másfél éven keresztül mindennap jól elverte és megerőszakolta. Többször betört az orra és nyáron sálat kellett viselnie, hogy ne látszódjon a fojtogatás nyoma. Télen pedig napszemüveget, hogy a monoklikat takarja. Nem merte elhagyni, mert azzal fenyegette, hogy ártani fog a családjának. Teherbe esett és elment ultrahangra. Amikor hazajött, a barátja nem akarta elhinni, hogy ott volt, ezért egy méretes vasdoronggal, hatalmas erővel gyomron vágta. Meghal benne egy kisbaba, a méhe elsorvadt, meddő lett, többé nem lehet gyereke. Egy napon leitatta a barátaival és részegen balesetet szenvedett. Végre véget ért a szenvedése, mert megszabadult tőle. Élt tovább egyedül, mígnem megint lett egy barátja. Róla megtudta, hogy drogdíler, de nem hagyta el, a legjobb orvosokkal meggyógyította. Ezt úgy hálálta meg, hogy megcsalta a legjobb barátnőjével, a saját nővérével. Ez nagy fájdalmat okozott neki, elhagyta. Aztán megismert engem és egymásba szerettünk. Rájött, hogy teljesen más vagyok, mint a többi fiú, tele lett reménnyel és boldogsággal. Sajnos a nővére sok fájdalmat okozott neki, pl el akart csábítani, több 100 000 es telefonszámlák, stb. Igazi gonosz volt, egy romlott nő. Szóval nagyon szerettük egymást és már azt is elhatároztuk, hogy kb.2 év múlva összeházasodunk. Együtt képzeltük el, az egész életünket. Sajnos meggondolatlan voltam és többször nagyon megbántottam, de mindig megbocsájtott és velem maradt. Sokat szenvedtem, ha fájdalmat okoztam neki, volt, hogy sírtam is miatta, annyira bántam, amit mondtam neki. Annyira szeretett, hogy még szerelmes verseket is írt nekem, még jobban megszeret-ette magát velem. Soha nem volt még szerelmes és én se. Azok után, ami történt vele, undorodott a szextől és meg is értettem. Nagyon szerette a gyerekeket, mindig járt a klinikára, a beteg gyerekekhez, akik anyának szólították, annyira szerették őt. A csapások sorba érték, vérrög a fejében=műtét, elrepedt a karja=műtét, torok, gyomor, tüdőgyulladás egyszerre, melldaganat 20%os túlélési eséllyel. Szerencsére mindet megúszta és a kómából is 1 hét alatt felébredt. A méhét is el kellett távolítani. A sok szörnyűség, ami vele történt, azt eredményezte, hogy hetente 2-3 alkalommal aludt, mert annyira félt az álmaitól. Nem telt el pillanat, hogy ne jutott volna eszébe a múlt, az a rengeteg fájdalom. Amíg kómában volt, nagyon sokat beszélgettem a nővérével. Egy napon kiderült a szörnyű igazság: a nő, akit annyira szerettem, fél éven át csak játszott velem és hazudott mindenben, kivéve a múltját. Annyira gyűlölt minden fiút, hogy élvezte, ahogy szenvedek, amikor eljátszotta, hogy összetöröm a szívét. A valóságban egyszer sem törtem össze a szívét, sosem bántottam meg, csak élvezte, hogy szenvedek. Megtudtam, hogy közel sem angyal, hanem a leggonoszabb nő a földön. Önző, gonosz, kétszínű és hazug. Előttem csak játszotta a jó kislányt. Valóban szeretett, de a gyűlölete erősebb volt ennél. Nem volt elég, hogy hazudott, ez idő alatt hetente többször lefeküdt a volt barátjával és másokkal is, pl a főnökével. AZ is kiderült, hogy a nővére, akit olyan gonosznak ismertem meg, valójában egy angyal. Csak a húga kedvéért játszotta el a gonosz szerepét. Az álmait is feladta azért, hogy segítsen a hugán, a szerelmemen. Hatalmas jövő állt volna előtte, de mindent feladott érte. A 3. barátja nem csalta meg vele, hanem az "édesem" megkérte, hogy feküdjön le vele és ő majd rajtakapja őket, így bántva őt, mivel gyűlölt minden férfit. A nővérének nem lehetett senkije, mert bántani akart minden fiút. Éppen ezért lányokkal volt kénytelen összejönni a nővére, és maikor a huga sírva kérte, hogy hagyja abba, megtette. A sok szerelmes vers, amit nekem írt, azokról is megtudtam, hogy igazából a nővére írta őket a szerelmének és a nővére belsőjét játszotta el végig nekem. Akármekkora fájdalmat is okozott nekem, képtelen voltam haragudni rá és megbocsájtottam neki. Folytattam vele, mert megígérte, hogy megváltozik és megesküdtem neki korábban, hogy örökké vele leszek és szeretni fogom. Elhittem, adtam neki még egy esélyt. Kezdtem megint reménykedni, hogy tényleg megváltozik, azonban megtalálta a nővére a naplóját és benne az állt, hogy egy szánalmas féreg vagyok, hiszékeny, naiv és alig várja, hogy folytassa a játszadozást velem. Ezzel még jobban megforgatta a tőrt a szívemben. Megtudtam, hogy a nővére szerelme, akinek a verseket írta, én vagyok. Azóta szeretett, hogy először meglátott, de végig titkolta, még csak nem is sejtettem. Mivel az ő belsőjét játszotta el a huga fél éven át, őt szerettem meg valójában és nem kellett sok, mire rájöttem, hogy viszonozom az érzéseit. A huga előtt titkoltuk, és reméltem, hogy egy pár leszünk. Ő is velem akart lenni, én meg vele. Már nem fájt annyira, hogy a huga fél éven át hazudott és játszott velem. Ő azonban nem akart velem összejönni, mert szégyellte, hogy beleszeretett egy nála 12 évvel fiatalabb fiúba és a huga mindent megtett volna a boldogtalanságunkért, ha kiderült volna. Egy szó sem igaz abból, amit róla mondott, csak élvezte, ahogyan oltogatom. Mi sosem lehetünk egy pár, hiába szeretjük egymást. A fél év alatt volt barátja is , de annyira szeretett titkon, hogy még megcsókolni sem merte, nemhogy lefeküdni vele. Felajánlotta a méhét a hugának, cserébe azért, hogy elmegy pszichológushoz, mert súlyos lelki beteg. Miután megtudtam, hogy a huga megint játszani akart velem, úgy döntöttem, bele megyek a játékába. Sodródok az árral, mert az a célja, hogy lefeküdjünk, nem fog védekezni és gyereke legyen. Meg akartam változtatni és jobban fájt volna, ha ott hagyom. Egy idő után rájöttem, hogy ez lehetetlen. Kimutatta a foga fehérjét, megláttam az igazi gonoszt az álcája mögött. Végül nem bírtam tovább és kiöntöttem neki a lelkem, hogy mit gondolok róla igazából. Már régóta nem szeretem és a létező összes rossz tulajdonság megvan benne, amit egy nőben utálok. Végtelenül gonosz volt, irigy, beképzelt, kényes, önző, kétszínű és hazug. Bárkivel lefeküdt azért, hogy elérje célját. Soha nem ártottam neki, ő mégis a szívemet akarta, minden fiú szívét. Megmondtam neki, hogy ennyi volt, nem kérek belőle. Nagyon nem tetszett neki a dolog, hiszen még nem "végzett" velem. A nővére állandóan hányt és rosszul volt. Aggódtam érte, hogy valami baj történt vele. A huga úgy gondolta itt az ideje, hogy lelkileg meggyötörjön egy kicsit. Elmondta miért van rosszul a nővére: Megmérgezte. Mivel el akart tőle költözni bebiztosította magát. Vagy marad, vagy meghal, mert az ellenszer nála van. Nagyon féltem, de nem mutattam neki, mert ezzel örömöt okoztam volna neki. Végül elköszönt, hogy "kellemes, békés álmokat". Tudta, hogy nagyon fájt nekem, hiszen a legjobb barátomnak árt. De nem hagyta annyiban, nem engedett el. Azt mondta, ha egy játékot elkezd, azt be is fejezi. Ezután egyből tudtam beszélni a nővérével, de "szerencsére csak" gyomorfekélye volt, amit méreg nem okozhat. Mindössze lelkileg akart még jobban bántani, de nagyon profi volt már benne, egyáltalán nem látszott rajta, hogy hazudna. Másnap a nővére megint nagy áldozatot hozott miattam: megkért két férfit, hogy tegyenek úgy, mintha a pszichiátriáról jöttek volna a hugáért. A huga nagyon megijedt és könyörgött a nővérének, hogy ne hagyja nekik, hogy elvigyék. Beleegyezett, de csak 1 feltétellel: Ha elenged engem és örökre békén hagy. Belement, így végre szabad lehettem, de csak testileg. A lelkem végleg megsérült és a szívemből egy darabot is kitépett. Azóta eltelt 4 hónap. Már vőlegénye van, aki gazdag. Tovább folytatta a hadjáratot a férfiak ellen. Én csak egy tapasztalat voltam neki, hogy jobb legyen. De büszkeséggel tölt el, hogy én voltam az első, akit tényleg megszeretett. A gyűlölet azonban mindennél erősebb volt benne, és végül csak az maradt meg benne. Még ma is álmodom arról, amiket velem tett. Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe. A fájdalom egy pillanat alatt hatolt a szívembe, de egy élet is kevés ahhoz, hogy megszűnjön.

4 hónap eltelt azóta, és a nővérébe még mindig nagyon szerelmes vagyok, és ő is belém. Sajnos túl sokat kell dolgoznia és havonta 2-3 alkalommal tudunk csak beszélni. Nagyon hiányzik, és a korkülönbség miatt fél együtt lenni velem. Megértem, hogy zavarja, de ennek ellenére pár hét után félig-meddig sikerült rábeszélnem, illetve arra is, hogy ne adja oda Sa méhét a hugának. Olyan boldog voltam, amikor kimondta, hogy szeret. Sajnos messze lakik, ezért csak neten tudtuk tartani a kapcsolatot. Mindennél jobban szeretem, de már 5 hete nem beszéltünk és borzasztóan hiányzik. Egy nap levelet kaptam tőle. Annyira örültem és boldog voltam. A levél írója azonban nem ő volt.......hanem a vőlegénye. Mintha egy villám csapott volna belém, ilyen fájdalmat még sosem éreztem. Nem dolgoznia kellett, hanem a családjával volt és azért nem beszélt velem. Egész idő alatt hazudott nekem mindenben. Olyan, mint a huga, ő is csak játszott az érzéseimmel. De mire volt ez jó nekik? Miért kellett egy fiatal fiúnak többször is összetörni a szívét? Reményt adni, hogy megtaláltam az igazit, és amikor beléjük szeretek, felfedni a valós énjüket. Borzalmas érzés. Soha senki nem értheti meg mit érzek. Hogy bízzak meg ezek után bárkiben is? Aztán gondolkodtam, és arra jutottam ,hogy lehet csak valaki szórakozik és a vőlegényének adja ki magát. Kicsit megnyugodtam, és írtam leveleket az ismerőseinek, hogy milyen ember valójában. Megtudtam, hogy már évek óta van barátja és már kislányuk is, egy ideje. 3 hónapja már a kezét is megkérték, hamarosan összeházasodnak. Miért kellett ennyit hazudni nekem? Milyen gyerekük lesz, ha az anyjuk valójában ilyen gonosz? Még a férje se tud semmit róla.

Május közepén ezt a levelet kaptam tőle:

"Szia!!! Biztos ügyes voltál, és sikerült!! A suli szerencsére jól megy. Gyakorlaton kórházakba kell nővérkét játszani!! Este munka, és tanulás!! Barátok vannak, fiúk is, de én hű vagyok az egyetlen olyan fiúhoz, akit szeretek, tisztelek, vagyis hozzád!!!! A huginak pénzes VŐLEGÉNYE van, úgyhogy ő nem panaszkodhat!! NAGYON HIÁNYZOL, NINCS OLYAN PERC, HOGY NE GONDOLJAK RÁD!!! Igyekszek többet írni, csak kevés az időm!!!CSÓK"

Ezek után joggal hihettem, hogy lesz közös jövőnk. Pár órája még ezen álmodoztam, de most remény és boldogság helyett csak fájdalom önti el a szívemet. Talán soha nem leszek képes megint szeretni valakit, sosem fogom megtudni mi az igazság és miért tette ezt. Mi volt igaz abból, amiket mondott. Annyira őszintének és angyalinak tűnt, soha nem gyanakodtam rá. De ez is csak álca volt, amit a huga is használt ellenem, csak még profibb volt. Megszeretni egy perc is elég volt, elfelejteni egy élet is kevés lesz, a seb, amit okozott, begyógyíthatatlan maradt.