Mit tehet az ember ilyen esetben? Megoldani vagy elhagyni? De hogyan ha egyszerűen nem lehet vele kommunikálni!

Sziasztok! 7 éve vagyok együtt a párommal, 1,5 éve vagyunk házasok és 2 gyermekünk van.

Nagyon jól indult a kapcsolatunk, nagyon szerettük egymást, aztán 3 év múlva a párom szünetet kért (nem értettem miért, kicsit sok volt a vita, de nem nagy viták voltak), mondtam oké, legyen pár napig szünet. Azt mondta szeret de át kell gondolnia a dolgokat. Aztán kiderült hogy egy lánnyal találkozott. Szakítottam vele, de 2 nap múlva megbeszéltük a dolgokat és visszajött hozzám. Jól elvoltunk megint, született egy kislányunk, vettünk egy házat, összeházasodtunk, összeköltöztünk és megszületett a kisfiúnk. De mióta együtt lakunk nem is törődik velem, sokszor próbáltam neki mondani de mindig terelte a témát vagy azt mondta hogy hülyeségeket beszélek. Hiányzik nagyon hogy törődjön velem, és hiába mondom neki az a válasza rá hogy foglalkozik velem, hogy azért dolgozik hogy legyen házunk. Ez oké, megértem de nekem az összebújás, puszilgatás, vagy egy finom érintés hiányzik. De nem érti ezt meg, nem akarja ezt tudomásul venni. Illetve nem is bánik szépen velem, semmi bók, semmi kedves szó, csak akkor vagyok jó ha kell valami neki, néha rondán is beszél velem, és az elején nem volt ilyen, sőt a 2. gyermekünk fogantatása után kezdett rosszabb lenni, és mindenért engem hibáztat, még akkor is ha ő volt a hibás. Láttam egy beszélgetését is messengeren ahol többször is írta a haverjának, hogy megbánta hogy velem összejött, inkább lett volna szingli, és volt lehetősége váltani de nem tette és meg is bánta. Ezek amik iszonyatosan fájnak, ezek a szavak. Őszintén szólva már nagyon sokszor elgondolkodtam azon hogy elköltözök a 2 gyerekkel, vagy a legrosszabb hogy az is eszembe jutott hogy bárcsak lebukna valami miatt hogy szétmenjünk. Azt kérdeznétek miért nem szakítok vele, azért mert szeretem és itt a 2 gyerek is, nem szakíthatok vele csak úgy. Nem tudom mi tévő legyek, semmi intimitás nincs közöttünk, ha van is 2 perc és vége. Nagyon rosszul érzem magam, ráadásul volt egy kicsi szülés utáni depresszióm is, kivagyok sajnos. Negatívat ne írjatok légyszi, ti mit tennétek a helyemben?