Ha az egyik elkezd elhidegülni és nagyon, és ezért a másik pánikban nem győz már mindent megtenni, mégis hidegül tovább, annak van értelme?

Párom teljesen kezd valahogy abszolut közömbösbe, de már szinte lekezelőbe is átmenni.

A jövőnkkel kapcsolatos terveikben bizonytalan.

Magyarán ott tart szinte ha szakítok se hatná meg.

Én meg még mindig csak abban a szerelmes ködben vagyok mint a legelején. Es nagyon fáj mimdezt latni, úgy, hogy minél jobban kapálózom az annál jobban olaj a tűzre azaz ha minel jobban tennék, vagy kötődöm, azzal csak még jobban eltaszítom.

Amik benne lezajlottak:

Szerelmes köd után beteges féltékenységen esett át, ami teljesen alaptalan de mindent benézett annak hogy csalnám vagy mást keresnék, aztán ez miatt neki állt csajozni (ismerkedések a neten)lebukott de bocsánatot se kér, arra fogja hogy mert én is ezt tettem(mert beteg es ezt hiszi), azóta meg mióta végre valahára megbízik bennem hogy nekem ő a "minden"nem kell más es bizonyítok, azóta meg jóformán "lábtörlő" lettem hogy ugyis ott vagyok neki, el se hagynám, és szóval most megfordult az egész.

Azaz én vagyok bizalmatlan a korabbi ismerkedései miatt és félek. És őt idegesíti ez.

Egyre jobban hidegül, lekezel, nem írogat, nem tervez velem.

Szóval ha én szorosabbra fűzném, teszek a kapcsolatért, azzal csak rontok a helyzeten.

Most nézzem végig tehetetlenül ahogy elhagy?