HA havi fél milliót keresnél és megismernél egy nőt akkor neki mennyit vallanál be?

Bocsánat, hogy nőként válaszolok, de ismerkedéskor valahogy a büdös életbe nem került szóba, hogy ki mennyit keres! Az első párom (aki már dolgozott) magánvállalkozó volt, megsaccolni sem tudtam soha, most a férjem fizetését is csak kb-ra tudom, szerintem ez magánügy.

Szerintem elég érdekes ha ismerkedési fázisban ilyet feltár az ember, nekem soha eszembe sem jutott volna

"22 addig kell vergődni a pénzel amíg van. Utána mégis mire fel vergodnék? Majd pont a belső tulajdonságaim fogják érdekelni a gold diggert... Hol élsz te? És miért hagyjak elveszni hónapokat egy ilyenért?"

Most akkor ezt nem értem. Túl sok az önellentmondás.

1. Ha ki akarod szűrni a golddiggereket, nem jó az, ha nem is beszélsz anyagiakról az elején? Ha nem is vagy jó emberismerő, azt csak látod, hogy a csaj sosem hív vissza és elvárja, hogy többet költs rá, mint egy kávé vagy egy mozijegy, nem?

2. Ha normális nőt szeretnél, igenis a belső tulajdonságaiddal kell meghódítanod, nem a pénzeddel meg a kinézeteddel.

3. Megyeszékhelyen élek, ennek a felét kerestem, mikor aktívan kerestem párt magamnak (most menyasszonyom van), és senkinek nem beszéltem a fizetésemről, nem is kérdeztem. Volt, hogy otthonról költöztem a csaj albérleébe. Nem ez volt a lényeg, hanem, hogy beleszerettünk egymásba a tulajdonságaink miatt, nem a pénzünkért.

4. Hónapokig kell hogy várj, hogy rájöjj, hogy valaki csak lehúzni akar? Oké, kezdeményezzen a férfi, meg fizesse ő az első randit, de utána kb. minden mehet felesbe, ha mindkét fél komoly párkapcsolatot akar, nem? És akkor se az legyen, hogy megvásárolom a másik szeretetét, tiszteletét, hanem közösen teszünk a kapcsolatért és a jövőért. Lelkileg, fizikailag, anyagilag.

#35

Sajnálom, hogy ilyen világban élsz. Én úgy látszik egy tök másikban. Úgy látszik nagyon nem értek ehhez a játszmázós világhoz, mert az első jelre nem folytatom az ismerkedést.

Mindenesetre jó tanácsként mondtam volna, hogy olyannal folytasd a randizást, az ismerkedést, akin látod, hogy te érdekled.

Nekem az első randijaimon én fizettem a lányoknak: egy bárban 3 sört, egy étterem kiülős részén 2 limonádét, egy kávézóban 1 kávét és 2 bort. Az elsővel sétálni mentünk másodjára, aztán egymásnál töltöttük az időt (ki-ki vett egy bort, egy kis rágcsát ilyesmi) aztán felesbe vásároltunk be mikor már együtt voltunk meg a programokat is. Másodiknál a csaj hívott el rögtön másnapra karaokizni, ott is fizett nekem italt, őhozzá költöztem az albérletébe, aztán ugyanúgy felesbe bevásárlás, programok. A harmadikkal sétálni mentünk másodjára, hozott nekem saját készítésű sütit meg kávét, harmadjára ő hívott meg a mozijegyre, később ugyanúgy felesbe bevásárlás, programpk. Ő most a menyasszonyom.

Én ilyen világban élek. Nem tagadom, vannak golddiggerek, de azért érzed valakin, ha nem az...

Aranyásózás.. persze, nagyon örülsz, hogy van valamid, és azt hiszed mostantól mindenkinek az kell, ezért egy szintre hozod magad a milliárdos, 500millió feletti vagyonnal rendelkezőkkel, meg a 200+osokkal, meg a 100+osokkal.. Mert nem 200 nettót keresel. Őrület komolyan, aki ezzel foglalkozik, azt el kell kerülni, mert valamit belülről kompenzál, felnagyítja saját jelentőségét.

Egyszerűen PICIT jobban keresel, mint egy átlagos 300at kereső(8 óra irodai munkával) budapesti férfi. Ha megtudnám véletlen, hogy azt hiszed a 600as fizetésed féltened kell másoktól, mert olyan különleges, akkor szakítanék. Tudod mit ásna a te "aranyásód"? Agyagot bszki. Van erre egy jó szó, anyagias. Annál kb a te fizud beugró szint, minimálisan jobbat vár el, mint az átlag. Ha 30 alatt vagy, akkor megértem, hogy odáig vagy meg vissza, 30 felett a hozzáállásod nagyon ciki.