Nem szeretem a párom gyerekét! 2,5 éve vagyunk együtt a párommal, a kisfia 6 éves. Mit tegyek?

Sziasztok. 2,5 évvel ezelőtt mikor összejöttünk a párommal akkor már tudtam, hogy van egy kisfia. Igaz, félve vágtam bele a kapcsolatba pont a kisgyerek miatt, mert még soha nem voltam ilyen helyzetben.

Eleinte nyitott voltam, hogy megismerjem a kisfiút, 2-3 hónap után be is mutatott neki a párom. Párom elmesélte, hogy eddig az összes nőt elutasította a kisfiú és én vagyok az első akit elfogadott és szeret is engem.

Itt jön a de… a kisfiú rosszul viselte a válást is, sok idő kellett neki mire elfogadta hogy anya és apa már nem alkotnak egy párt (valószínű ezért is volt elutasító az előttem lévőkkel).

Az elején mondhatom azt hogy lelkibeteg volt a gyerek, pont ezért megtartottam a 3 lépés távolságot, de ha a páromnál volt akkor próbáltam nyitni is felé. Én próbáltam… de amikor egy 3-4 éves kisfiú azt mondja hogy menjen el innen ez a k*rva.. illetve az apját és mamáját is k*rva anyázza, ők pedig hagyják(!!!) akkor már elgondolkodom, hogy minek próbálkozzak?

Nem is tudja, hogy mit jelent amit éppen mondd, csak ezt hallja a felnőttektől (mikor apa és anya kapcsolata már romokban, folytonos veszekedés..)

Volt amikor hisztiből mondott ilyeneket, de volt amikor csak viccesnek találta, hogy ő csúnya szót mondhat. Apukájától megkap mindent (2 hetente hétvégén van nála), az anyjától pedig semmit.. tipikus akinek a telefon fontosabb mint a saját gyereke..

A gyerektartásról inkább már nem is beszélnék..másoknál 20-30ezer forint.. itt konkrétan az anyjának nem kell dolgoznia mert a gyerektartásból megtud élni, amiből max 20-30ezret költ a gyerekre, a többit saját magára. (Ebből már lelehet következtetni mennyit kap) Iszonyat neveletlen a kisfiú.

Elvitték pszichológushoz , mert észrevették hogy ez nem normális viselkedés. Azóta javult a helyzet abból a szempontból, hogy nem beszél csúnyán, kevesebb hiszti, több megértés van benne.

De a javulás ellenére nem tudom megszeretni a gyereket.. ugyanúgy neveletlen maradt hisz nincs vele foglalkozva, az apja meg mit tud csinálni 2 hetente abban a 2 napban? Mindent megakar neki adni pont azért mert keveset van vele, és fél ha esetleg valamit nem ad meg neki akkor a gyerek nem akar majd hozzá menni..(nem zavar ha megveszi neki a legdrágább játékot, csak nevelje meg a fiát..)

Beszéltem már vele erről, hogy nem tudom szeretni a fiát. Fájt kimondani és fájt neki is de nem tarthattam magamban ezt a dolgot. Magamat hibáztattam amiért nem szeretem, én nem akarom ezt érezni egy gyerek iránt, de nem tudom erőltetni a szeretetet. Akárhányszor eljön a 2. hétvége gyomorgörcsöm van, feszült és negatív leszek. Párommal megegyeztünk, hogy akkor én nem töltök vele olyan sok időt azon a hétvégén.. odaülök vele egy asztalhoz ebédelni, leülök mellé, beszélgetek vele ha úgy van játszok is. De mindezek közben gyomorgörcsöm van és alig várom, hogy hazamenjen.. szégyellem magam amiért ezt érzem de nem tudom mit tegyek ez ellen..

Valaki volt már hasonló helyzetben?