Mi a véleményed egy ilyen helyzetről?

Barátnőmmel ha együtt vagyunk, akkor minden tökéletes. Viszont ha nem, akkor olyan, mintha nem is lennénk együtt. Elve nem szeret chatelni, ezt elfogadtam. Emellett sok "párhuzamos élete" van. Egyrészt egyetemen tanul, ahol sok barátja van, emellett dolgozik, ahol nagyon összetartó/családias a közösség. Másik városban lakik, és az ottani gyerekkori barátokkal is tartja a kapcsolatot, plusz a család sem kicsi. Tehát mindenkire próbál időt szakítani. Viszont ennek az az eredménye, hogy amikor nem vagyunk együtt, akkor igazából semmit nem beszélünk, fél napok utána válaszol egy eldöntendő kérdésre is, stb. Én viszont szeretek beszélgetni, mesélni a napomról, meghallgatni mi van a másikkal, ilyenek. És van egy lány barátom, akinek közel sincs ennyire emberre megosztva a figyelme, mint a barátnőmnek. Egy ideje észrevettem, hogy amikor nem vagyok a barátnőmmel, akkor ezzel a lány barátommal végigbeszéljük a napokat. Kivel mi történt, hogy érzi magát, mit fog csinálni, milyen élményeket szerzett aznap, stb. Nem akarok tőle semmit, ezt meg is beszéltem vele, hogy csak barátok vagyunk, és a barátnőm is tud róla. Viszont mégis bűntudatom van, és csalódott is vagyok egyszerre. Rossz az, hogy más lánytól több figyelmet tudok kapni, mint a barátnőmtől. Ő jobban rám ér, jobban meghallgat, és nem érzem azt, hogy én könyörgök a beszélgetésért, amire csak pár szó választ kapok. Nagyon rossz, hogy ezt nem attól az embertől kapom meg, akit szeretek. Amikor ezzel kapcsolatban beszéltem a barátnőmmel, akkor a fentebb említett okokra hivatkozott, és érthető is, de attól még elkeserít.

Voltatok már hasonló helyzetben? Mi a véleményed erről az egészről? Lehet, hogy nem illünk össze?