Hogyan tovább? (Bővebben ⬇️)

Bővebb leírás jó lenne, mert nem tudjuk, miért vitáztok, miben kéne változnod, neki változnia, stb. Mert ez alapján lehet, hogy mindketten normálisak vagytok, de baromira nem illetek össze, de lehet, hogy egyikőtök, másikótok vagy mindketten mérgezőek vagytok. Minden esetben más tanácsot lehet adni.

Mindenesetre én azt gondolom, hogy egy ennyi idős kapcsolatot nem biztos, hogy toldozni-foltozni kellene. Két év alatt marhára nem kéne odáig eljutni, hogy mérgező legyen a kapcsolat, és állandóan veszekedjetek, és mindezt ne tudjátok fél év alatt megoldani. Még "lebegni" kellene a szerelemtől és boldogságtól... Szóval bár én nem vagyok szakításpárti, de itt ezt mondanám.

Ha viszont valamiért mégis meg akarnátok oldani, és még egy esélyt adni, akkor külsős bevonásával, mert ketten nem megy.

De mikkel bántod meg állandóan? Miket rontasz el?

Mit mond, miért nem érezteted, hogy szereted?

Miért olyan nehéz többször megdicsérni? Ez, hacsak nem beteges mennyiségű visszacsatolást vár (az nem derül ki, hogy soha egy jó szavad nincs hozzá, vagy napi tízszer meg kell dicsérned a körmét), nem több egy kis odafigyelésnél.

Hm, lehet, hogy érdemes lenne stratégiát váltanotok. Az én párom aspergergyanús, ő sem veszi jól a jeleket, nem tud jól flörtölni, miközben én ezeket igénylem. Felvázolom, hogy mi ezt hogy hidaltuk át:

Én ezeket teszem: türelmes vagyok. Ez a legfontosabb. És ha azt veszem észre a mai napig, hogy nem veszi a jeleket, akkor félreteszem a saját fájdalmamat, és elmondom, hogy x dolog mit jelent, mit szeretnék ezzel, felsorolok lehetséges reakciókat, amiknek örülnék (már ha nyilván ő is benne lenne mondjuk a szexben, mert ha nem akar, akkor az is teljesen rendben van). Ha valami újat találok ki, és nem vágja le egyből, akkor megint elmagyarázom.

Ő ezt teszi: nem söpri félre, hanem igyekszik megtanulni ezeket a játékokat. És amúgy most, hogy már tud játszani, érti a játékszabályokat, meg is szerette a játékot. Mellé reflektál, hogy ha valami neki nem tetszik, vagy azt szeretné, ha inkább másként csinálnám vagy mondanám.

És a párom ugyanúgy nem tud gyorsan reagálni, én meg igen. Én megtanultam őt megvárni. Ő pedig megtanulta, hogy ne álljon csendben, mert ezzel csak jobban felhergel, hanem szól, hogy várjunk egy kicsit, időt kér, hogy átgondolhassa. Én pedig összeszorítom a fogam, puffogok kicsit magamban, de megvárom, hogy átgondolhassa.

Ezzel megpróbálkozhatnátok ti is, ha ezt akarjátok. Szóval nemcsak azt kéne mondani, hogy miben változzon a másik, hanem hogy hogyan lehetne ezt a változást elindítani, illetve hogy addig is milyen stratégiával hidaljátok át. Nekünk tök jól működik, sokkal gördülékenyebb is lett azóta. Tehát ahogy a párom megszerette az ilyen játékokat, nekem természetesen jön már, hogy ha valami új dolog van, azt elmagyarázzam, ha azt látom, hogy nem vágja. Megtanult gyorsabban reagálni, én megtanultam türelmesebb lenni a reakcióival szemben.