Tenyleg ennyire abszurd módon elrugaszkodott hozzáállásom van?

Egyszerű nő vagyok, vannak céljaim, hobbijam, barátaim. 1.5 éve vagyok a párommal és sajnos az önbizalmam nincs a helyén. Nekem ő az egyetlen, nem kívánok meg más férfit, nem vágyok rá hogy dícsérjenek vagy elismerjenek, nem igénylem a társaságot ilyen szempontból. A párom viszont egyfolytában mindenkivel rohadt kedves, de komolyan. Természetesen főleg a nőkkel. És ha egy-egy nővel neha már kiakasztóan kedves akkor szólni szoktam. Erre azt mondja, az ő lelkének jót tesz hogy van rá esély hogy feldobja ezeknek az embereknek a napját. Ami szép es jo de az enyemnek meg rosszat tesz hogy megalázó. Komolyan ennyire elrugaszkodott lenne, hogy ne vágyjon a pàrom más nő megerősítésére és jó véleményére hogy ő kedves meg udvarias? Ha valakivel beszélek és őt zavarja akkor abbahagyom, elvégre ő a párom, nem akarom egy kvázi idegen miatt megbántani. Elmebeteg vagyok?