Szeretői viszony kialakítása javíthat-e a megromlott párkapcsolaton?

Sokan elítéltek majd, ebben biztos vagyok. Gondolati szinten fogalmazódott meg bennem a kérdés, bár azt mondják az már régen rossz, ha az ember lánya ilyeneken agyal. Adott egy kapcsolat, jókora korkülönbséggel a párom javára (15+ év). Hiába idősebb, nem volt előttem normális párkapcsolata, az érzelmei közt lavírozik, amiket próbál a lehető legjobban elnyomni. Nem veszekszik, nem kiabál, de amikor nincsenek problémák akkor sem tudja kimutatni az érzéseit. A konfliktuskezelése annyiban merül ki, hogy nem szól hozzám, ezt az állapotot előfordult, hogy hetekig is képes volt fenntartani. Ilyenkor szenvedek, és végül feladom, aztán én kezdeményezem a békülést. Saját házam van, ő költözött hozzám, amikor paprikás a hangulat, kedvem sincs hazajönni munka után, és napokig (vagy akár heteken át) némán ülni egyik-másik szobában egymást kerülgetve, azt várva, hogy majd nyit felém. Szex terén is akadnak gondok bőven, lelki sérülései miatt merevedési zavara van, ha pedig normális izgalmi állapotba kerül, a gátlásait lebirkózva, akkor a nagyon magas vérnyomása gondoskodik arról, hogy ne tudjon semmit sem produkálni az ágyban. Szenvedek, de sajnos szeretem, nem tudom milyen módon, ha közben azon gondolkozom érdemes lenne-e a hiányosságait más személy tulajdonságaival pótolni, de nem akarom kitenni a lakásból, és képtelen vagyok szakítani, pedig valószínűleg ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás. Most mégis arra vagyok kíváncsi, hogy aki tartott szeretőt, legfőképpen nőként, - de férfiak is írhatnak - hozott-e bármilyen felismerést a kapcsolatotokban, házasságotokban? Rájöttetek-e a hogy a nem feltétlenül jót, de biztosat, nem meritek kockára tenni, a jónak ígérkező, de bizonytalan miatt?