Mit tegyek, ha azt érzem mégis szeretném ezt a gyereket?

Elő történet: Barátnőmmel, pontosabban már menyasszonyommal 6 éve vagyunk együtt, ő most volt 30, én 32. Néhány hét járás után egyből szóba is hozta a gyerek témát. Őszintén és egyenesen megmondta, hogy egészen kislány kora óta tudja, hogy soha nem akar gyereket, sem most, sem a jövőben és ha én szeretnék, akkor még most vessünk véget a kapcsolatnak. Kicsit megdöbbentett, de igazából én kb úgy voltam mindig is a témával, hogy ha lesz, lesz, ha nem, akkor nem, nem feltétlen ragaszkodtam hozzá. Már itt majdnem szakítás lett a vége, azt mondta ez számára nem volt elég meggyőző, ne játsszam el vele, hogy abba a hitbe ringatom, hogy nem akarok, majd x év után beközlöm, hogy mégis, aztán elpocsékolt x évet az életéből egy olyan férfira, aki nem volt vele őszinte és akivel nincs is jövője. Megnyugtattam afelől, hogy komolyan beszélek, nem kell gyerek csak ő és vele is komolyak a szándékaim, tényleg annyira beleszerettem, mint még soha senkibe és a mai napig szívemből szeretem.

De...bekövetkezett a legrosszabb és teherbe esett. Egyelőre nem értjük ez hogy történhetett meg, mert gyógyszert szed, tudomásom szerint nem volt hányás/hasmenés, ami gyengítette volna, tehát nagy kérdőjel. 3,5 éve szedi ezt a gyógyszert, lehet hogy emiatt csökkent a hatása, nem tudjuk. A lényeg, hogy teljesen kiborult, retteg mindennemű műtéttől, de első dolga volt a nőgyógyászt hívni, hogy minél hamarabb kapjon időpontot abortuszra. Viszont engem nem tudom mi lelt, fura érzések kavarognak bennem, azt érzem, ha már itt van a baba, akkor megpróbálhatnánk, el kezdtem kicsit vágyni rá. Neki még el sem mertem mondani, mert tudom, hogy úgy se menne bele, ez az egyik, a másik viszont, hogy ezután biztosra veszem, hogy szakítana is, hisz úgy fogná fel, hogy át lett verve, azt mondtam nem akarok gyereket, most meg mégis és így nincs tovább közös jövőnk. Pedig már az esküvőt tervezzük. Egyszerűen nem tudom mitévő legyek. Ha nem mondok semmit erről, akkor talán abba én kattanok bele és ő is észre fogja venni, hogy valami nem oké, ha meg őszintén elmondom, akkor félek hogy örökre elveszítem őt, amit szintén nem akarok. Eddig tényleg nem volt bennem az érzés, hogy akarnék gyereket, csak most hogy megtudtam terhes, rám tört.

Ti mit tennétek a helyemben?