Szerintetek melyik megoldás lenne a legjobb?Elmondani a szüleimnek, hogy még mindig szeretem az exemet, vagy közösen győzzük meg őket, vagy lassan mondogatni nekik, hogy mennyi öröm volt a kapcsolatunk alatt? (Ajándékok, közös programok)

És mi az oka hogy a szüleid nem támogatták ezt a kapcsolatot?

És az "anyós" miért ellenzi?

Gondolom van valami okuk, mert ha mindkét részről a szülők ennyire ellene vannak, az csak nem ok nélkül van.

Ha 2 év alatt nem győződtek meg a szüleid, hogy normális, akkor most sem fogod tudni mivel, főleg, hogy kimondtátok, hogy legyen vége.

Mi miatt szakítottatok? Szerintem sokkal fontosabb kérdés ez, mint a szülők meggyőzése. Nyilván a szakítás fáj, de felesleges újra kezdeni, ha az alap probléma nem oldódott meg, pár hét, hónap után pont ugyanott lesztek.

Onnantól számítasz igazán felnőtt embernek ha egyedül intézed az életedet.

Ha nem anyukák, apukák, anyósok és egyéb rokonok, "jóakarók" akarata és döntése alapján éled az életedet, hanem úgy ahogy TE akarod.

Ehhez kell egy megfelelő társ. Olyan aki kiáll melletted, VELED akar együtt lenni, felvállal téged stb...

Az már régen rossz ha függő viszonyban van bármelyik fél is, bármilyen rokontól. Ha a rokonság anyagilag támogat, akkor feljogosítva érzik magukat arra, hogy beleszóljanak a magánügyeitekbe. Ezért kell elsősorban anyagilag függetlenedni a szülőktől, és lehetőleg NEM együtt lakni velük, mert abból csak konfliktus lesz. És ehhez határozottan tartani magatokat.

Ha bármelyik fél határozatlan ebben a témában akkor mindig visszaesés lesz, sosem lesz nyugalom.

Felnőtt emberként tudni kell meghúzni a határaitokat és ahhoz szigorúan tartani magatokat, nem behódolni az "anyós féle" zsarolásoknak. Ha a párod nem húzza meg ezeket a határokat és te sem a szüleiddel szemben, akkor sosem lesz normális kapcsolatotok, mert mindenki akaratának meg akartok felelni. Ki kell jelölni egy közös utat és azon haladni együtt, határozottan, és ezt elmagyarázni a rokonoknak.

Ha erre nem vagytok képesek együtt, akkor kár a kapcsolatot folytatni.