Van olyan, akinek a párja egyszer azt mondta, hogy már nem biztos benne, hogy szereti, de azóta is együtt vagytok/sokáig voltatok még együtt?

Nálunk volt ilyen mélypont, ettől függetlenül a mai napig a feleségem.

Ugyanakkor nem "rájött", hogy mégis szeret, hanem változtattunk a működésünkön, ami miatt újra egymásba sikerült szeretni.

Az esetek nagy többségében ha egyszer valakinek a párja azt mondja "már nem biztos benne, hogy szereti", akkor csak azért maradnak együtt mert nincs hová menni (anyagilag van megszorulva) vagy nincs más partnerjelölt és inkább a megszokott régi, mint a semmi.

Ezért szokták mondani hogy "el kell hogy veszíts valakit, ahhoz hogy rájöjj mennyire szeretted!"

De sokan inkább csak ülnek a meleg f*sban és már régen tudják, hogy nem szeretik a másikat, csak inkább hazudnak neki (és maguknak is), mert félnek kilépni a kapcsolatból. Az önbecsapás nem jó dolog.

Ez a -"rájött hogy mégis szeret"- inkább az, hogy megalkuvó volt, átgondolta, és rájött hogy inkább a megszokott verziót választja esetleg egy kicsit átalakítva a kapcsolatot. Sokan vannak egyébként úgy párkapcsolatban mint a lakótársak. A házasságok nagy része csak "gazdasági együttműködés". Hol van már a nagy szerelem/szeretet? Elég ha csak olvasgatsz itt az oldalon..

"akkor csak azért maradnak együtt mert nincs hová menni (anyagilag van megszorulva) vagy nincs más partnerjelölt és inkább a megszokott régi, mint a semmi."

Ez egy rettentő cinikus gondolat még úgy is, hogy amúgy van benne igazság. Szerintem ez elvi szinten egyáltalán nem igaz, mert szinte minden párkapcsolat, ami valaha működött, javítható LENNE. Ugyanakkor sokszor tényleg csak megalkuvásból maradnak együtt párok.

Ettől függetlenül mélységesen károsnak tartom azt a gondolatot, hogy ha a kapcsolat megtört, akkor el kell dobni, mert ha megpróbáljuk megjavítani, az már egyből megalkuvás.

"Ezért szokták mondani hogy "el kell hogy veszíts valakit, ahhoz hogy rájöjj mennyire szeretted!""

Ez sem igaz. Velem az történt, hogy az agyamra ment az asszony az aktuális viselkedésével, és emiatt nem igazán érdekelt mi lesz. Aztán egyszer hirtelen tényleg szembesültem azzal, hogy elveszíthetem, és ez az arcomba vágta azt a rengeteg jó dolgot, amit kapok, vagy kaptam tőle az életben, csak már annyira megszoktam, hogy fel sem tűnik.

Az a lángoló szerelem szerintem minden párkapcsolatban kihuny egy ponton, már ahol volt. De szerintem egy racionális szempontból jó kapcsolatot nem szabadna alábecsülni, azért mert már nem rózsaszín szemüveggel látod a másikat. Még mindig meg tudsz beszélni mindent a másikkal? Még mindig ugyan azok az elképzeléseitek a pénzügyekkel, gyerekneveléssel, jövőbeli célokkal kapcsolatban? Még mindig jól funkcionáltok együtt? Nincs sok veszekedés? Vannak közös érdeklődések? Ha igen akkor miért dobnál el valamit amit közösen sok munkával felépítettetek, csak pár hónap lángolásért megint.

Folyamatosan dolgozni kell egy jó kapcsolaton, meghallgatni egymás igényeit, vágyait. Időt és energiát szentelni, hogy a mókuskerékből kiszakadjatok néha. Élményeket gyűjteni. Mindig tervezni valamit előre.

#5:

Igazad van tényleg sok kapcsolat javítható LENNE, de ma, 2022-ben nem olyan világot élünk, hogy sokan a megjavításon dolgoznának. Tisztelet a kevés kivételnek. Most a "van másik, nyugodtan cseréld le" világát éljük.

Megalkuvás az, amikor nem dolgoznak azon hogy jobb legyen a kapcsolat, de benne maradnak a meleg sz*rban. Tudják hogy rossz, de nem mennek párterápiára, nem változtatnak semmit (vagy csak ideig-óráig) inkább csak beletörődnek hogy ez van és kész.

"Aztán egyszer hirtelen tényleg szembesültem azzal, hogy elveszíthetem, és ez az arcomba vágta azt a rengeteg jó dolgot, amit kapok"

Hát ezek szerint te is szembesültél vele hogy el is veszítheted, csak te megelőzted a dolgot. Valakinek meg akkor jön a "fejbe kólintás" ha már konkrétan el is veszítette a másikat. De ahhoz hogy kinyíljon a szemed, kellett valami ami felrázott (vagy sokkolt).

" Én úgy gondolom, hogy ennyi idő alatt normális, ha enyhül a kezdeti szerelem, de ezt ő is most tapasztalja elsőnek, és ezért hiszi azt, hogy már nem szeret. Vagy hitte 2 hónapja. Vagy naív vagyok?"

Fúh, nem is tudom, hol kezdjem, hogy jól át tudjam adni a gondolataimat. Az elbizonytalanodás nem jelenti a párkapcsolat végét, de egyértelműen mutatja, hogy holtpontra ért. Ha úgy gondolod, hogy a múltkori fellángolás automatikusan elmozdította a dolgokat a holtpontról, az valóban naivitás lenne.

A párkapcsolatok változnak, fejlődnek, mint valami rovar, ami időnként bebábozódik, és teljesen más formában folytatja az életet. Szerintem ilyen téren jó helyen tapogatózol a kezdeti lángolás múlásával, ugyanakkor szerintem még nem ment le a metamorfózis.Persze, amúgy lehetséges, hogy tényleg letisztázódtak benne a dolgok, és ennyi volt, de egyáltalán nem biztos.

Ugyanakkor a holtpontok, krízisek minden kellemetlenségükkel együtt lehetőségek a megújulásra. Ideális esetben a bábállapot után valami szebb dolog kel ki, mint ami bement, de - és ez a lényeg - ezért tenni kell, nem csak várni tétlenül. Az ilyen mondatok tök jó lehetőségek beszélgetni, ki hogyan érzi magát, mit vár egy párkapcsolattól, lehet egymáshoz közelebb kerülni.