Akik hosszú évek óta együtt vannak a párjukkal, mi a titok?

Szerintem valaki egyszerűen csak egy állomás, míg más a végállomás életedben.

A szerelem, mint tudjuk elmulik5, de ha nem alakul ki igaz szeretet, tisztelet és őszinteség akkor az már kuka.

Talán az is gond, hogy az emberek megunják egymást és váltanak ahelyett, hogy tennének még egy próbát a kapcsolat megmentésére

(Természetesen ha megcsalasról vagy bántalmazásrol van szó logikus, hogy kilepsz).

Gondolom a párkapcsolat attól működik pár emberkének, mert barátok is egyben, akik nem haragszanak, vagy féltékenykednek minden apróságon és kommunikálnak egymással, nem mint két idegen viselkednek.

Tehetsz amúgy te meg bármit, ha ő csak van, mint egy befőtt.

Mindkettő félnek ápolni és hevíteni kell a szerelmet, a kapcsolatot egyaránt.

"Élünk egymás mellett, de se meglepni, se boldoggá tenni nem akar, a kapcsolatunk új szintre emelése természetesen a homályos "majd"-ba veszik, ami magyarul azt jelenti"

Nálam is ez van! De nálunk van szex, mert arra van igénye. Nekem pedig egyre kevésbé kedvem, mert egyre kevésbé élvezem, így 3 év után őszintén egyáltalán nem élvezem, és ezért kerülöm is a szexet. Ő ennek nem örül, de tenni ellene nem akar.

Szerinte jó a kapcsolatunk. Én meg hisztis vagyok.

Egy állóvíz a kapcsolatunk.

Szerintem a férfiak nagytöbbsége ilyen. Neki egészségügyi dolog a szex, nem kell hozzá érzelem, romantika, szenvedély. Ezért nem is tesz érte, mert neki így is jó.

"én mindig megleptem valami aprósággal, "olyan" ruhákkal..."

Kihagytam, hogy ez szintén igaz rám is! Megleptem ilyen dolgokkal, aztán azt vettem észre hogy őt tulajdonképpen nem érdekli, ezek nélkül is elvan. Tehát már ezzel sem próbálkozom, mert minek?

#14

Ez nem igaz,kikérem magamnak. Bár úgysem hiszel nekem,szal tök mindegy.

Nem tudom, biztos kell ehhez egyfajta szerencse is.

10 éve vagyunk együtt. Vannak közös célok, hasonló az érdeklődési körünk, hasonló dolgokat szeretünk, így nyilván mindig van mit csinálni/miről beszélni.

Együtt haladunk az életben, most születik majd a második babánk. Este összebújunk, örülünk egymásnak.

Nyilván szoktunk veszekedni és nem tökéletes a mi kapcsolatunk sem, de valamiért mégis szeretjük egymást, nagyon szoros már ez a kapcsolat, túl a kezdeti fellángoláson.

Szerintem pont a 21-es válaszoló írta le jól a dolgokat.

A szerelem elmúlik, nálunk is elmúlt már. Ez ami most van, sokkal erősebb annál.

Mi 7-éve vagyunk házasok, 10-éve vagyunk együtt. Fogalmam nincs, meddig voltunk úgy igazán szerelmesek, míg az az igazi rózsaszín köd volt... Úgy emlékszem, elég sokáig tartott, és egy csodálatos emlék. Emlékszem, hogy izgultam amikor jött haza a munkából, erre tisztán emlékszem, hogy rendesen izgultam, mikor belépett az ajtón. Hogy az első csóknál is úgy izgultam, hogy szinte lázasnak éreztem magam. Aztán, ezek a dolgok elmúltak. De ezt nem rosszból mondom, most ezt ami van, sokkal egészségesebbnek érzem. Ezt amit most írok, a férjem fogalmazta meg: Volt egy hatalmas tűz, ami lángolt valami elképesztő hévvel, majd fokozatosan csökkent a lángja, és mivel mi folyamatosan tápláltuk a tüzet, így az nem alszik ki, tartósan kisebb lángon ég. Ez bármikor elaludhat, ha nem tápláljuk tovább.

Szerintem sok párnál az van, hogy kialszik ez a tűz, mivel ha kialudt, nincs mit tenni, tovább kell lépni, nem tesznek többé egymásért. A ti esetetekben te teszel, míg a párod nem tesz semmit, ő elvan az állóvízben. Nekem is volt ilyen kapcsolatom, mikor kialudt a láng, és én se, se az exem nem tett semmi többet, mert egyszerűen azt gondoltuk, nincs mit tenni többé. Minden más izgalmasabbnak tűnt, túl fiatal voltam ahhoz hogy értsem.

A párod talán túl fáradt ahhoz, hogy tegyen. Mármint nem fizikailag, hanem úgy értem ő nem akarja igazán ezt a kapcsolatot, belefáradt, a tűz kialudt, most már csak a megszokás van.

Mi is járhattunk volna így, szerintem bárki járhat így. Nekünk is volt hullámvölgy, csak mi amikor összeházasodtunk, úgy döntöttünk bármi lesz, bármi kis szar, azt megbeszéljük, és kitartunk egymás mellett. Azóta rettentő sok jó, és rossz dolog is történt. Kialakult egy megingathatatlan bizalom, ami nem arról szól hogy megcsal-e nem csal-e meg, hanem hogy ha bármi bajom lesz, felkap-e a földről, hogy ha valami rossz történik, van-e valaki, akiben maximálisan bízhatok? És van, mert évek múltán is utánam nyúl, bármi történik is.

Ezeket az érzéseket úgy tudnám a leginkább kifejezni, és bár ez furcsa fogalmazás de talán ez hasonlít a legjobban rá, ez olyan mintha testvéri összetartozás lenne közöttünk. Soha a büdös életbe nem tudnám bántani, hogy az nyomokat hagyjon rajta. Tudnék nélküle élni, ha elválnánk, eltudnék válni és új életet tudnék kezdeni, viszont soha se tudnék nem mellette állni, ha nem lennénk együtt is számíthatna rám. De ez valami olyasmi amit én legalábbis nem tudok szavakba önteni.

Nem minden férfi önző. Az én párom pl sose volt az. Úgy alakul ki egy hosszú kapcsolat, hogy mindent átbeszéltek. Mi pl azt is átbeszéltük, hogy elmúlt a szerelem, az történik pontosan, hogy szeretet, mérhetetlen bizalom van, egymást kívánjuk, és szeretjük, és néha emellé pluszban fellángol újra a szerelem is. Nem gáz erről beszélni, mert mi ezt jó érzésként éljük meg. Közös céljaink vannak, közös felelősség vállalásaink, nincs olyan téma amit gáz lenne megbeszélni. Figyelek arra amit mond. Lehet, az a baj más paroknál, hogy nem figyelnek eléggé, természetesnek veszik egymást.

Most így hirtelen ennyit tudtam hozzáfűzni, remélem kitudtál valamit venni magadnak abból, amit írtam. :)

#27

Köszönöm a saját nevünkben, hogy ilyen szépen, őszintén leírtad a dolgokat. Szóról szóra ugyanez a helyzet nálunk is.

Amit 27 írt, hasonló képpen van nálunk is , azonban az, hogy a riktaságnak számitott 'fehérholló nálunk is van, amiből az fakad amit még csak nem is sejt az Én másik felem, hogy hiába van az, hogy kívánnám, hogy kellene egy kis törődés màr a ritka megszokások miatt és mint barákènt rátekintés miatt már nem is kell, hogy hozzám érjen mert elviselni sem bírnám. Az eltávolodás megtette hatását. Nem ajánlom senkinek sem a büdös eletbe, hogy hagyja valaki ennyire elhalni a kapcsolatot és csupán egy jó barátként tekincsen csak a férjére, párjára. Én is el lennék egyedül és már gondolkodok borzalmasan régóta, hogy inkább egyedül csinálnám tovább az életem, mert tehernek érzem magam mellette.

Ha van szex az ember nem ezt érzi. Ne hagyd magad kedves. Ha nem kellesz, akkor lépj tovább mert csak a fiatalságod vesztegeted.

27 neked is sok szeretettel ajánlom, hogy lépj tovább mert így jobb lesz az asszonynak. Még nem törik egy életre össze, van esélye összakaparni magát és tovább csinálni az életét boldogabban.

"Én nem akarok femirinyálni, de most komolyan minden férfi ilyen? Mármint azért olvasgattam is erről, és nagyon az jött le, hogy a pasiknak sosem a nő lesz a világ közepe, nem is a család, csak ők maguk."

Egy férfinak a nő olyan, mint a lovag oldalán a kard. Ott van, mert szükség van rá, és közben éksíti is a lovagot, de nyilván a lovagnak önmaga, és a lovag-léte a legfontosabb. Egy egészséges férfi motivált, céltudatos, integrált, összerendezett személyiséggel rendelkezik, mert ez szükséges ahhoz, hogy férfiként el tudja látni a feladatait. Ez nem azt jelenti, hogy minden férfi törvényszerűen önző, de az biztos, hogy egy férfinak elsősorban és mindenekelőtt az lesz a legfontosabb, hogy haladjon a céljai felé. A nő ebben lehet társ, de azt kívánni, hogy ő legyen a világ, ez hosszútávon semmiképp sem tartható. Nem véletlen az, hogy a nagy fellágongolások egy-másfél év alatt elmúlnak.