Miért érdemlem ezt? Érthető, ha már megbeszélni sem szeretném a problémákat?

10 hónapja vagyunk együtt a párommal.

5 hónap után költöztünk össze. Addig, valamint az összeköltözés után is még 2 hónapig teljesen normális, rendes volt.

Az utóbbi pár hónapban viszont egyre több undorító megszólalása és húzása van felém.

Mondom a legrondábbakat.

Múlt héten egyik nap 4kor végeztem a munkával, utána rögtön edzettem, majd letusoltam. Mindig hetente húzunk ágyat, és pont ágyhúzós nap volt. Este viszont hulla fáradt voltam, és elaludtam filmezés közben, aztán ő hajnali 1-2 fele felvert, hogy ágyat kellene húzni, meg amúgy is, úgy aludtam el, hogy nem fürödtem, nem mostam fogat alvás előtt és ez undorító. Meg az is, hogy a macskát beengedem az ágyba (előtte egy szava sem volt rá, volt, hogy a macskát ölelve aludt). Igénytelennek nevezett, és füstölgött, hogy neki éveket kellett "önfejelesztenie", hogy szóba álljon vele bárki is, én meg megtehetem még azt is, hogy nem vagyok képes fogat mosni, ágyat húzni, rendesen fürdeni. Minden nap zuhanyozok, ha edzek, akkor 2x is, és a fogmosást évi 1-2x hagyom ki este, amúgy napi 2-3x szoktam, és nincs egy tömött, rossz fogam sem, sem fogkövem.

A másik pedig az, hogy a zenei ízlésem sértegeti, folyton zenéket küld, hogy miket hallgassak, majd ő "átnevel". Nem sikerül, maximum néhányat megszeretek azok közül, amiket küld, de a saját kedvenceim nem szeretem kevésbé. Az, hogy én küldjek neki zenét, teljesen kizárt. Ő alapnak veszi, hogy az én zenéim és az én ízlésem alsóbbrendűek az övéhez képest, és örüljek, hogy ő eltűri. Szerinte nem normális, hogy nő létemre metal-t, pláne death és black metal-t hallgatok, szerinte ezek igénytelen, mocskos zajok, és az én lelkivilágomat minősíti, ha ilyeneket hallgatok, agresszióra és lelketlenségre utal. Ellentmondást nem tűr.

Van rengeteg hasonló dolga, aminek az a lényege, hogy engem kihoz "igénytelennek", sz.ar lelkivilágúnak, vagy felhozza, hogy ő mennyit "önfejlesztett", és ezzel szemben nekem semmit nem kellett tennem soha. Pedig dehogynem.

Mostanság már burkolt nőkritizáló szövegi is vannak.

Folyton azzal jön pl, hogy a nőkre jellemző az, hogy nem akarják megjavítani a kapcsolatot, megbeszélni a problémákat, hanem csak érzéketlenül eldobják a másikat és már repülnek is a másik phaszra.

Az a vicc, hogy pont ezt akarom tenni, nem akarok beszélni sem ezekről, amiket ide leírtam, mivel nem hiszem, hogy tudna olyat mondani, amitől el tudnám fogadni, és ne maradna tüske bennem, és az sem lenne jó, ha azt mondaná, hogy nem gondolja komolyan, akkor meg szánalmas. Szóval én szakítani akarok, de közben idegesít, hogy úgy fogja gondolni, hogy ő igazolva van, és komolyan azt fogja hinni, hogy a feminizmus hibája, hogy ő ki lett dobva.

Ráadásul még félek is tőle, mert szerintem az, aki ilyeneket megenged magának a társával szemben, képes többre is.