El akkarom hagyni a barátnöm de van egy 8 Honapos fiam mit tegyek?!

#59

Itt lelki bántalmazás van az anya oldaláról, fizikai az apáéról. Ez jó környezet egy gyereknek?

Aki hiányolja, hogy egy segítő szándékú hozzászólás sem érkezik: mégis, ebben a helyzetben mivel lehet segíteni? Leírjuk, hogy lépjen ki ebből a kapcsolatból. Ennyi. A kapcsolatot már nem lehet helyrehozni, lehet itt könyveket ajánlani, de nem fog segíteni. Nem csak azért, mert valószínűleg értelmezni sem tudnák, hanem mert egész egyszerűen nem annyira érettek, nincs olyan szintű párkapcsolati intelligenciájuk, ami mellett ezt helyre lehetne hozni. Náluk a kommunikáció a becsmérlésből, ordibálásból, meg pofozkodásból áll. Ezek nem fog egy könyv segíteni, már csak azért sem, mert nem fogjuk tudni őket rávenni, hogy közösen tárgyalják ki annak a tanulságait.

Esetleg a párterápia, de még ha mindketten bele is egyeznek, kötve hiszem, hogy egy ilyen mélyen levő, kapcsolatot, ahol valószínűleg józan kommunikáció soha nem is volt, még helyre lehetne hozni.

Anyukaként én is beleestem a féltékenykedésbe, mert sokat voltam egyedül a kisfiunkkal, amíg apuka dolgozott. (Meg munkaidő után is) Szerencsére nem pofozna meg sosem, de nem is segített többet, pedig az megoldotta volna a problémát. Valójában csak kimerültem, mert amikor itthon volt, akkor is talált magának más elfoglaltságot én meg belebetegedtem a társas magányba… Testileg is (rákos lettem), de lelkileg még sokkal rosszabb volt. Aki nem éli ezt át, annak fogalma sincs róla milyen rossz ez.

Van egy rossz hírem, nem számít, hogy mennyit vagytok együtt gyerekvállalás előtt, mennyire szeretne az Apuka Apuka lenni… 7 éve voltunk már együtt és nagyon várta, hogy Apuka lehessen.

Mégis elhanyagolt minket. Nem erre készültem…

Kérdező, én azt tanácsolom, hogy légy jobban jelen otthon! Ha nem megy, akkor tényleg jobb a gyereknek is, ha nem éltek együtt. Ha nem megy anélkül, hogy pofonok csattanjanak, annak a kapcsolatnak lőttek. Szerintem nem szeretnéd, hogy így nőjön fel a kisbabád. Adjatok esélyt egymásnak a boldog élethez!

Ha szét mennek az se igazi megoldás.

A 18 éves csaj pár hónap után ismét be fog szülni egy újabb gyereket az első agresszív állatnak, aki az útjába akad.

A kérdező meg a következő nőjét is verni fogja. És annyiban ki fog merülni a gyereknevelésben való részvétel, hogy 2-3-4 havonta egyszer feldühödött vadkanként beront a csajhoz, a gyerek előtt leordibálja a fejét meg felpofozza, hogy miért nincs a gyereknek új cipő meg játékok. De az eszébe se fog jutni hogy pénzt adjon ezekre vagy hogy ne balhézzon a gyerek előtt. Olyan L.L.Junior-szint.

Itt az lenne a megoldás hogy a csajt el kéne kötni, hogy ne szüljön még 9 gyereket bántalmazó kapcsolatokba, akikből felnőve szintén bántalmazók lesznek. A kérdezőt meg börtönbe kéne zárni vagy egy szerzetes rendhez, mindegy csak ne mehessen se nő se gyerek közelébe soha többé.

64.

Dik, de gonosz vagy. Nem nézel ki belőlük túl sokat.

#62, pontosan erről van szó, az empátia és a segítőkészség legcsekélyebb jele nélkül, himalájai erkölcsi magasságokból ennyivel megoldjátok egy kis gyerekes, fiatal pár miden gondját, az egész életüket:

"Leírjuk, hogy lépjen ki ebből a kapcsolatból. Ennyi. A kapcsolatot már nem lehet helyrehozni,"

Szakemberek vagytok, pszichológusok, szociális munkások, párkapcsolati trénerek, netán coach-ok?

Nem, egyszerűen rossz indulatúak vagytok. Olyanok vagytok, hogy amikor amikor egy fiatal honfitársunk élete válságba kerül, csak negatív, segítő szándék nélküli kritikára vagytok képesek.

Ha szembesülnétek az afrikai migránsoknál mindennapos családon belüli erőszakkal, nekik mit mondanátok, menjetek vissza Afrikába? Ez megoldás?

Az itt kommentelők nagyszülei legkevesebb 90%-a testközelből tudta, mi az a családon belüli erőszak.

Ha van jó szándék, van megoldás mindenre!

67.

Te is csak üres szavakat és lózungokat puffogtatsz, ami nem érdemi segítség.

#68, én legalább a #49-ben valamit segítő szándékkal írtam. Nézd meg, hogy értékeltétek? Vicc ez a társaság itt.

Egy fiatal pár kapcsolatát elég jó eséllyel meg lehet javítani, egy tapasztalt segítő, vagy egyszerűen szeretetteljes kommunikáció segítségével.

Kérdező, ne add fel, a gyerek érdekét nézd inkább, mint a sajátodét! Vigyázz a családodra!

Nekem az egyik dédapám verte a dédanyámat. Akkoriban ez normálisnak számított. Ma már nem az. De nem is jelenti egy-két pofon azt, hogy menthetetlen a helyzet. Ha egy-két alapvető kommunikációs stratégiát megtanulnak, már az sokat segíthetne.

És nyilván, ezentúl _minden_ _egyes_ _alkalommal_, mikor a párodhoz közeledsz, az legyen az első lépés, hogy óvszert húzol. Akár emellé még alkalmazhattok valamilyen kiegészítő védekezést. Azért, mert egy gyerek mellett még talán valahogy összekaparjátok magatokat, de többnek most nem szabad születnie.

A babát adjátok bölcsődébe, amint ez lehetséges, a párod pedig keressen munkát. Azt meg kell gondolnotok, hogy most az iskola befejezését, továbbtanulást érdemes mihamarabb elkezdeni, vagy minél többet dolgozni, hogy valami anyagi alapotok legyen. Ha a párod dolgozik, talán neked se kell majd 12 órázni, ez segít majd csökkenteni mindkettőtök túlterheltségét, feszültségét. Amíg a párod otthon van, használja ki, tanuljon. Igen, ez most sok, de nagyon fontos. Magatokért is, a gyereketekért is.

És persze, elcseszted, hülyeség volt ilyen fiatalon apává válni, ilyen fiatal lányt teherbe ejteni. De most ez van, a helyzet adott. A jelen helyzetben helyes, hogy eltartod a családodat, helyes, hogy a lehetőségekhez mérten szépen foglalkoztok a babával, nevelitek. Felvenni a nyúlcipőt anélkül, hogy komolyan erőfeszítést tettél volna a helyzet megoldására, nem lenne szép dolog. De van még hova fejlődni.