Túlreagálom, hogy nem foglalkozik ilyenkor velem?

Beteg vagyok, és megkértem a párom, hogy jöjjön át, nem dolgozik ma, max annyi dolga volt, hogy takarítson otthon. Mondta, hogy nem jön, mert holnap korán kel. (Tőlem kb 15 perccel van messzebb, ahova reggel mennie kell) Távol élek a családomtól, nincs aki gyógyszert hozzon nekem vagy hasonlók. Mondtam neki, hogy nagyon rosszul esik, hogy soha nem számíthatok rá, ha rosszul vagyok. Nem vagyok gyakran beteg, 1 éve vagyunk együtt, ez idő alatt most fordul elő másodjára, az első egy baleset volt, de ugyanúgy nem érdekelte a dolog.

Ő kiakadt rám, hogy nincs semmi bajom, ne sajnáltassam magam, más is volt már lázas, nem fogok belehalni, és figyelembe vehetném az ő érdekeit is, majd rámnyomta a telefont. Egyébként tőle kaptam el, én amennyire lehetett ápolgattam, mostmár jobban van.

Túlgondolom, ha ezek után megfordul a fejemben, hogy nem tudom vele elképzelni a jövőm? Az elsőnél is nagyon fájt, hisz másra sem nagyon számíthatok, akkor is szóvá tettem, hogy ez nagyon bánt, hisz nem leszünk örökké fiatalok és egészségesek.

Hogy reagáljak erre az egészre?

Alapjáraton egy tök normális, valamennyire gondoskodó férfi. Mi lehet az oka, hogy ilyenkor így viselkedik? Nektek ez szakító ok lenne?

Így betegen nyilván érzékenyebb is vagyok, itt fekszem egyedül, magatehetetlenül, és csak sírni tudok.