Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet azzal kezdeni, ha mást jelent nekünk a kikapcsolódás?
A barátommal már évek óta együtt vagyunk és alapvetően jól meg is vagyunk együtt. Viszont az utóbbi időben egyre jobban elkezdett zavarni, hogy míg én nagyon pörgős vagyok, ő inkább nyugisabb típus.
Néhány példa: én haszontalan időtöltésnek érzem a pihenést, sorozatnézést, otthon töltött hosszú időt és inkább kimennék a szabadba, tennék egy sétát, random elmennék egy másik városba, meginnék egy kávét, felfedezném a világot, és igen, akkor is van erre igényem ha egész nap tanultam/ dolgoztam/edzettem, pláne hétvégén. Ő viszont egy hosszú nap után már nem szívesen sétál be a városba, inkább otthon pihenne és egy reggeli sétát, kirándulást sem annyira szívesen tesz meg, csak ritkán.
Bár mindketten anyagilag ugyan úgy beszállunk a kapcsolatba, de úgy érzem hogy a pénzt is sajnálja egy étteremre, pedig szó sincs róla, hogy ne engedhetnénk meg egyszer-egyszer(a bevásárlás sem sokkal olcsóbb).
Mostanában unalmasnak, elvesztegetettnek érzem az időmet mellette, de ugyanakkor meg nagyon szeretem és vele képzelem el.
Valószínűleg azért is van ez a kontraszt köztünk, mert míg az én szüleim nagyon pörgősek, aktívak, mindig csinálnak valami értelmeset, ezt láttam kiskorom óra, úgy az ő szülei nyugisak, kényelmesek, nem túl aktívak.
Kiváncsi vagyok, hogy ti “kinek adtok igazat”, vagyis én tolom túl és bennem túl nagy a programozási vágy? Lehet ilyen dolgokban csiszolni egymást?
#6 Így konkrétan ezt a kimozdulós dolgot nem hoztam fel neki, nagyon jól tudja hogy nekem ez fontos. Igazából én is úgy gondolom hogy a kompromisszum az alapvető, de őszintén nem tudom mennyire leszek rá képes… akárhányszor lenne lehetőségünk és mégsem megyünk, csinálunk valami jót/hasznosat borzaszó érzések jönnek fel bennem. Nem tudom ez miért alakult így nálam.
A pénz kérdés is aggaszt, azt már volt hogy megemlítettem neki, de én úgy érzem egy férfinál ez kényes téma és nem nagyon tudtuk értelmesen megbeszélni. Én érzem hogy sajnálja, de nem akarom ezt neki így kimondani, ő lehet nem is érzi, de ha igen szerintem magának sem szívesen vallaná be, nemhogy a barátnőjének.
válasza:"Így konkrétan ezt a kimozdulós dolgot nem hoztam fel neki, nagyon jól tudja hogy nekem ez fontos."
Hát láthatod, hogy tudja, de mégsem tud vele mit kezdeni, mert nem ilyen személyiség.
"akárhányszor lenne lehetőségünk és mégsem megyünk, csinálunk valami jót/hasznosat borzaszó érzések jönnek fel bennem. Nem tudom ez miért alakult így nálam."
Mert, "az én szüleim nagyon pörgősek, aktívak, mindig csinálnak valami értelmeset, ezt láttam kiskorom óta". Ezt szoktad meg, ő meg az ellenkezőjét.
"A pénz kérdés is aggaszt, azt már volt hogy megemlítettem neki, de én úgy érzem egy férfinál ez kényes téma és nem nagyon tudtuk értelmesen megbeszélni."
Már miért lenne kényes téma? Évek óta együtt vagytok. Miért éled meg így? Nekem úgy tűnik, hogy félsz megbeszélni dolgokat és inkább megalkudsz, háttérbe szorítod az igényeid.
Ha pl mondod, hogy étterembe szeretnél menni, programozni akkor felhozod és mondja, hogy ő nem akar. Aztán annyival lezáródik az egész?
#12
Szerintem is a családi minta, megszokás, ami ezt így alakította bennem.
Ha felhozom hogy kimozdulnék, elmennék étterembe, akkor van hogy belemegy és eljön velem, amikor látom hogy van is kedve, ez a ritkább. Illetve a másik eset hogy vagy felhozom hogy elmennék, bele is megy, majd “elsunnyogja”. Azaz ha én nem rágom vele a fülét, amit nem szeretek csinálni, akkor “elfelejtődik, elmarad” a program. De ezekben az esetekben azért sem mondogatom hogy mennék, mert látom hogy ő nem akar és úgy az én kedvemet is elveszi, nem lenne úgy olyan jó az adott program ha nincs kedve hozzá.
De mondjuk olyan, hogy ő hozzon egy programötletet nagyon nagyon ritka.
Éttermekbe ha elmegyünk többnyire nem engedi hogy én fizessek és kicsit úgy érzem hogy azért sincs kedve mondjuk oda menni mert nem akarja rászánni. Ez nekem eléggé rosszul esik, mert én meg ha elmegyek bevásárolni, főzök neki nem csak a pénzt de az időmet is rászánom.
válasza:Illetve a másik eset hogy vagy felhozom hogy elmennék, bele is megy, majd “elsunnyogja”.
Te sem tudod megváltoztatni az alapvető működésed meg ő sem az övét.
Ha te maradsz otthon, akkor te alkudsz meg. Ő meg olykor el is sunnyogja, tehát rafinált. Rábólint, hogy fejezd be, aztán vár, hogy "úgyis elfelejted".
Mivel már ehhez szokott hozzá. Ő ezt nem tartja fontosnak. Ismerős helyzet.
Ha apámon múlott volna soha nem mentünk volna sehova gyerekkoromba.
Aki ilyen beállítottságú az a gyereknevelésben is ilyen.
válasza: válasza: válasza:Évek óta együtt vannak, tudja a párja, hogy a kérdezőnek ez fontos.
Mondja a párjának, hogy menjenek valahova, rábólint, aztán elsunnyogja, direkt elfelejtődik. Ha valakinek ez nem fontos meg nem érez késztetést, hogy programozzanak, akkor kommunikálhatsz te, ahogy akarsz, meg akár fejen is állhatsz, akkor se lesz változás.
válasza: válasza:"De simán lehet, hogy úgy van vele, hogy jól van ez így, eddig sem volt máshogy, mégis együtt vannak még."
Na igen. Én is ezt hiszem, írtam is fentebb, hogy "Mivel már ehhez szokott hozzá."
Látja, hogy a kérdezőnek csak a szája jár. Tehát a kérdező hozzá szoktatta, hogyha "elfelejtődik" a program, akkor se lesz semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!