Vajon ezt most én reagálom túl , és neki van igaza?

Sziasztok. Megpróbálom röviden , tömören leirni , mi a helyzet nálunk.

Egy évesek lesznek az ikreink , egyedül vagyok velük hétköznap , mivel apa külföldön dolgozik, hétvégén jön csak haza.

Szó szerint egyedül vagyok / voltam a picikkel , nulla segítség. Amit én egyáltalán nem bánok , teljesen jól elvagyok velük. De!! Apa hétvégén haza jön , nagyjából szerintem lámpával menne körbe a házban hogy hol van kosz, pókháló , stb. Soha semmi nem jó , nem elég tiszta , nincs elég rend , se a szekrényekben , sem a fürdőszobában.. konkrétan szerinte sehol. Igénytelen vagyok , trehány vagyok stb.

Pedig higyjétek el , szinte megállás nélkül csinálom a dolgom , mosok , főzök , takarítok minden áldott nap!! De mellette a gyerekekkel is lennem kell, mert annyira lelkiismeret furdalasom van ha nem vagyok velük eleget. Eljátszanak együtt , nem igénylik folyton a tarsaságomat , de akkor is..

Igaz hogy a szekrényekben néha tényleg káosz van,mert van hogy csak feltúrom valamiért, már vettem fiók rendszerezőt is de annyira sok a ruha , kevés a fiók és a szekrény hozzá ....

Én is nagyon szeretem a rendet és a tisztaságot , de van hogy tényleg csak le ülök és bele unok az egésznapos suvickolásba , nézek magam elé és sírni tudnék. Főleg pénteken ,amikor ő haza érkezik. Rettegek szinte , hogy megint mibe köt bele. A gyerekekkel alig volt/van mióta megszülettek , mert folyton dolgozik.

Ma pl le hordott minden kövérnek, hogy kb egy éve néztem pont ugyanígy ki (amikor terhes voltam) , tény és való sokat hiztam terhesség után , de annyira fáj amikor ezeket mondja. És tényleg elhiszem magamról hogy egy nagy szar darab vagyok.

Mit csináljak szerintetek?