A párom külföldön tanulna. Élvezzük, amíg lehet, aztán meg reméljük, hogy az idő mindent megold? Vagy mit csináljak?

Nem is biztos, hogy oszintén szeret az a srác, aki ilyeneket mond neket, hogy nem szeretné, ha várnál rá...ezzel szépen kozli veled, hogy o biztos nemfog rád várni, akár így is mondhatta volna, dehát nehogy már o legyen a rossz, mert nyilván ezért megharagudtál volna.Persze amíg nem biztos, hogy elmegy addig még ugyanugy élvezzétek a kapcsolatotokat és szeressétek egymást.De lehet, hogy érdemes volna elgondolkodni rajta, hogy mi a fontosabb neki, Te vagy pedig a munka, mert nekem nagyon ugy tunik a soraidbol, hogy nem Te!és azt is irtad, hogy azért megy el mert a férfinak kell megteremteni majd a hátteret, hát igen, viszont ha nem akarja, hogy várj rá, akkor a jovojében nem te szerepelsz a "család" kifejezésben.

Nekem volt egy osztálytársam, aki szintén kb egy éve volt együtt barátjával és a srác közölte vele, hogy kimegy Londonba dolgozni. Úgy rémlik 10 évvége felé volt ez. Akkor megbeszélték, hogy ahogy lehet tartják a kapcsolatot, net néha-néha telefonon, meg persze bizonyos időközönként hazajárt a srác azért. Aztán kövi év nyarán epülőjeggyel lepte meg a barátnőjét a srác és kint töltött vele 1 hónapot. Jött az érettséink és miután meglett az oszttársam megbeszélte itthon anyukájával, hogy szeretik egymást a sráccal és hogy kimenne vele, ill hozzá és ő is keres magának ott valami munkát. Azóta is együtt vanna és nem riasztotta őket vissz az az egy-két év. Szóval ha szeretitek egymást igazán, akkor érdemes kitartani, de mindenképp üljetek le és beszéljétek át teljesen!!! Sok siker!

Mi a barátommal 3 évet éltünk távkapcsolatban.Először egy évig szinte csak sms-ben kommunikáltunk, meg e-mail. De már annyi lehetőség van, webcamera, minden... Most én is kiköltöztem Németországba és boldogan élünk míg meg nem halunk :-)