Vajon tényleg én reagálom túl? Tényleg betegesen féltékeny lennék?

Nem igazán tudom hol kezdjem... Vajon hogy kéne esnie, ha a párod, akivel lassan 10 éve együtt vagytok, kb. a kapcsolatotok elejétől kezdve társkeresőzne mellettetek titokban, de te mindig rájössz és mindig megbocsátasz neki (meg kell-e ezt egyáltalán bocsátani, egyáltalán van-e jelentősége? Szar ember vagy, ha rosszuk esik?), és reménykedsz, hogy nem lesz több ilyen... De persze van, sok, meg több (chat szex, intim kép küldés)... legtöbb esetben csak az online térben történik mindez, de volt már példa arra is, hogy az éjszaka közepén találkozott valakivel (de csak beszélgettek, állitólag).. Társkeresőn megismerkedett nőkkel kávézgat (ami szerintem randi, szerinte nem). Ez a múlt... és a jelen? Hát az sem jobb.. Most épp pánikbeteg. Kb. 1 hónapja regisztrált a facebook társkeresőjére, ahol talált is egy nőt, akivel el kezdett beszélgetni. Ezt elmondta nekem, mert nem akart titkolózni, persze nekem nem tetszett a dolog, de mivel állitólag akkor, amikor vele beszélget, jól van, nem szorong, tehát próbáltam felfogni, ilyen terápiás dolognak. És persze, nyugtatgatott mindig, hogy nem akar tőle semmit, soha nem fognak találkozni, csak szórakozik vele, engem szeret, és amúgysem tetszik neki. Végülis az tök mindegy, hogy nem csak ezzel a csajjal szórakozik, hanem az én lelkemmel is, ami kb. már így is darabokban van, egyáltalán nem érdekli, hogy nekem ez hogy esik, hogy egész nap a telefonján lóg, vele beszél, engem le se szar, csak ha már elkezdek "hisztizni". Kb. másfél héttel ezelőtt beszélgettünk megint arról, hogy vajon miért is jött ki nála ez a szorongás, pánikbetegség, volt már nála korábban is ilyen, ami szerinte az előző szar kapcsolata miatt lett, és ahogy szakítottak jobban lett. Így felvetődött a kérdés, hogy mi van, ha megint a kapcsolat miatt, hiszen, soha nem volt az a rózsaszín, felhőtlen kapcsolat. És akkor erre benyög egy ilyet: "nem tudom, mit kéne csinálni, lehet hagyni kéne ezt a kapcsolatot, és megpróbálni azzal a hülyével (akivel beszélget), ha már így beesett.. igazából sokat gondolkodtam miért is vagyok még veled, talán csak lelkiismeretfurdalás miatt, amiért elbasztam az életed, és szeretném jóvátenni" (itt azt kell tudni, hogy egy csomó tartozást halmozott fel a nevemre előfizetések miatt)... Ennek így, hogy kellett volna esnie nekem? Azóta kb. nem tudok aludni sem, csak pár órákat, teljesen kivagyok. Az utóbbi napokban, megint elég szar volt a kedve, kb. hozzá sem lehetett szólni, természetesen egész nap a telefonján lóg, mit is csinálhat... 3 nappal ezelőtt szerettem volna beszélgetni vele az érzéseiről, hogy hogy van stb.. de kb, elküldött a picsába, hogy magammal fogalkozzak, ne őt elemezgessem.. Aztán másnap szinte hozzám sem szólt, tegnap olyan bunkó paraszt módon beszélt és viselkedett, hogy az már fájt. Itt volt az anyukája, előző nap megbeszéltük, hogy megyünk étterembe ebédelni, hát ő oda sem jön, mert szarul van, utálja az étteremeket... ok, elmentünk nélküle. Este jön hozzám, ölelget, hízeleg, és megkérdezi, hogy találkozhat-e azzal a csajjal, mert mint kiderült ők már lebeszéltek egy találkozót, a csaj már el is indult. WTF?? Sajnos, nem tudtam jól lereagálni a dolgot, ezért csak annyit mondtam, hogy nem érdekel, azt csinálsz amit akarsz, hagyjál, és "ellöktem" magamtól, persze jött a duma, hogy akkor nem megyek, üljünk itthon egész nap, hátha becsavaraodok mégjobban... és persze veszekedés lett belőle, mert velem nem megy sehova, idegen nőkkel pedig szívesen programozna, ebédelni sem jött az étterembe velem, de egy idegen nővel megy... és nem érti mi a probléma... mert ő csak barátkozni akar, igen? de akkor miért nem mondja el a nőnek, hogy komoly párkapcsolatban él velem, és nem akar tőle semmit, max. beszélgetni. Mert az, hogy ő nem egyedülálló az hétpecsétes titok, és nem hiszem, hogy egy barátság alapjának az kéne hogy legyen, hogy mennyire megdugnám a másikat, és egyébként ez a csaj is nagyon oda van érte, látszik, hogy ő nem csak barátságot akar... És ugye megígérte, hogy csak facebook-on beszélgetnek, soha nem találkozik vele... mi lesz a következő a terápiás félredugás??

Szerinte én túlreagálom, többet látok bele, mint ami, én burokba zárom őt a beteges féltékenységemmel... Nem tudom, úgy érzem ennek a kapcsolatnak már vége, de akkor miért nem hagy elmenni, mert nem hagyja.. jön a lelki zsarolás.. De mi értelme a kapcsolatunknak, ha velem nem érzi jól magát, és inkább mással múlatja az időt, és velem nem boldog?