Párom úgy hozott haza 3 macskát a lakásunkba hogy velem meg se beszélte. Ilyenkor miért én volnék aljas ha nem akarom?

Én úgy gondolom, hogy egy olyan ember, aki vágyik állatra és azt családtagként képzeli el, nem összeegyeztethető valakivel, akinek az "csak egy állat" és/vagy soha nem engedne a lakásba állatot. Itt nincs kompromisszum, mert teljes az elkentét.

Próbáltam.

De, pont a tapasztalat miatt én többet nem is kezdek olyannal,akivel ebben nem egyezünk. Felkerült a gyerek, házasság, függőségek, ki, hol akar lakni, milyen elvek mentén képzeli a gyereknevelést, munkamegosztást kérdések mellé a polcra.

Van, amiért érdemes egyből szakítani, ha kiderül, hogy különbözik, mert utóbb úgyis szakítást hoz.

"hogyha valami nem Okés rögtön dobjuk a másikat"

Azzal egyetértek, hogy "valami" miatt hülyeség, egy csomó dolgot meg lehet beszélni.

De nálam ez pl. olyan, hogy elképzelek egy fát. Vannak olyan dolgok, amiket simán meg lehet beszélni. WC ülőke, énidő, hova menjünk nyaralni, ha az egyik a hideget, másik a meleget szereti. Ezek az ágak. Van a törzs, amik nehezebb dolgok, és egyéni, hogy szakító okok-e. Az is egyéni, ki mit hova sorol, de nálam itt van pl, hogy mennyit ülünk egymás szüleinél, szólunk-e a másiknak, ha áthívunk barátokat (vagy cicákat) a közös lakóhelyünkre, dohányzás. És van a gyökér, amiből nem engedek. Ez is mindenkinek más, de a gyerek kérdésnek mindenkinek itt kéne lennie. Nálam az is itt van, hogy dolgozok, nem leszek htb, se vallásos, Bp.-ről max. külföldre költöznék, vidékre nem, stb.

"Ez viszont rettenetesen sok"

Nekem ketszer annyi van. Aztan a szomszede is ide jar, mert van tarsasag, meg kaja.

39F incel