Mit lehet tenni, ha úgy érzem hogy teljesen kiégtek az érzéseim, és nincs tovább?

"Sajnos a családom se támogatna, azt mondták, ha szakítanánk a párommal, akkor rájuk ne számítsak…"---> na itt lenne elegem az egészből.

Nem tudom, de a környezetemben a szülők a saját gyerekük mellett állnak ki, és támogatják.

Ez nem a 1800-as meg az 1900-as évek eleje, hogy a szülők ha azt mondják az a jó neked akkor neked azt is kell tenned.

Első szerelmed...így hát nehezebb. De mint tudod kb...mindenki túlesik ezen.

Ha megteszed az első lépést utána lesz egy pfuuuuuuuuuuuuuuu végre...... :)

Aztán előröl kezded. Mindenki ezt teszi.

És ha akarod akkor neked is menni fog.

Szerencsédre még csak 26 vagy.

én is ebben vagyok, de nem fogom ide kiirni, de nekem sikerült :-)

van kiút hidd el

Csak felvetés lesz amit írok, és általánosságban mondom.

Furcsa, hogy tulajdonképpen az ilyen kapcsolatok még egy normális barátság szintjéig sem jutottak el. Egy barátotnál nem várjuk azt, hogy vége legyen, és elbúcsúzhassunk. Ebben ez is a szomorú, hogy csak egy hamis felelősség van már, hogy becsületből nem hagyja el egyik a másikat, de ha nem lenne probléma, akkor valószínüleg megtenné.

Nem kell egyetérteni ezzel, felvetés volt csak.

Egyébként szerintem arra is megoldást kell keresni, hogy miért égsz ki egy idő után, mert ha belegondolsz, és mondjuk ismerkedünk, akkor ez egy red flag, hogy én például veled képzelném el a jövőt, nálad meg egyszercsak bekattan valami, és akkor kiderül, hogy sem a barátságunk, sem az ismeretségünk nem volt mély, mert te másra vágysz.

Nem vádképp mondom, csak... érted. Ezeket is érdemes végiggondolni az ismerkedésnél, hogy ez eleve benne lesz-e a pakliban, és hogy valójában akit keresel, az egy reális személy, az elvárásaid egy kapcsolat felé reálisak-e, stb. stb.

Én is hasonló érzésekkel küzdök, ha gondolod írj privátban, beszélgessünk, hátha jutunk valamire.

Szintén 26/N.