Hogy képes a barátom így viselkedni velem? Úgy érzem, hogy ezt meg kellene értenie.

Szóval nagymamám már évek óta nem volt jól, de elsején éjszaka elesett a fürdőszobában, mert nem szólt nagyapámnak hogy ki akar menni. Sajnos nem figyelte a háziorvos eléggé a vérhígító mennyiségét ezért ahogy megsérült a gerince ott nem állt el a vérzés, amit nem tudtunk, viszont nagyapám nem akarta orvoshoz vinni, mert nagymamám mindig is tartott az orvosoktól. Viszont a gyerekeknek (apu és az öccse) csak 15-én szólt nagyapám, hogy Mami már nem érzi a lábait és nem tud felkelni, apu mondta, hogy azonnal hívjon mentőt hozzá. Kórházba került, ahol sajnos nem hogy a műtéthez nem vállalták az elaltatását, hanem 2x élesztették újra, nagyon beteg volt már, az utolsó több mint egy hetét az intenzíven töltötte, csak a gépek tartották életben, és így is romlottak az értékei. Tegnap éppen én és nagyapám voltunk bent nála, mert csak ketten mehetnek be az intenzívre, amikor ismét megállt a szíve, kivittek minket, és nem tudom mennyivel később jöttek ki tájékoztatni minket, hogy nem tudták visszahozni és hogy sajnos meghalt. Nagyapám természetesen teljesen kibukott, nekem kellett őt hazavinnem, mert azt mondta képtelen vezetni. Náluk megvártuk a szüleimet, és nagybátyámat és akkor persze egészen sokáig ott voltunk együtt, anyuval főztünk vacsorát, de az egész borzasztó volt. Nekem viszont színház jegyem volt a barátommal és pár barátunkkal estére. Mikor nagyapámmal vártunk a többiekre, annyira volt energiám hogy egy üzenetben leírjam a barátomnak hogy mi történt és hogy nyilván nem tudok menni. Mikor hazaértem felhívtam hogy otthon vagyok, és persze nagyon ki voltam bukva, de így is azt kellett hallgatnom, hogy nem is érti, hogy hogy volt pofám üzenetben lerázni, és hogy még csak 3 hónapos a jogosítványom és hogy felelőtlenség volt így beülni más autójába, és minden hasonló. Na ekkor elkezdtem vele kiabálni hogy nem azért mondtam le mert fodrászhoz mentem vagy tudom is én, hanem a szemem láttára halt meg a nagymamám, és hogy konkrétan pokoli napom volt a nagyapám egészen a kórháztól addig hogy a szüleim oda nem értek végig sírt, borzasztó volt. Engem éjjel 2x is hívott a nagyapám, hogy azt álmodta, hogy Mami szólongatja, és hasonlók, reggel rögtön átmentünk anyuékkal, összeszedtük az okmányait, a születési, házassági anyakönyveket, stb. Én főztem ebédet, mert nagyapám hallani sem akart a rendelt ételről, azt mondta, hogy akkor ő inkább nem eszik. A szüleim egész nap az ügyeket intézik, szabadságot vettek ki, nagybátyámnak kis iskolás és óvodás gyerekei vannak, akiknek tényleg jobb ha mind ezt nem látják. Szóval mindenkinek nagyon nehéz jelenleg. És a barátom meg ma többször hívott, és írt, szakított velem mert hogy nem elég fontos ő nekem. Ilyenkor őszintén fogalmam sincs mit csináljak. Nyilván miután ezt láttam, soha többet nem bírnék ránézni sem, de hogy képes ilyenkor még engem hibáztatni? Komolyan mintha én akartam volna ezt az egészet. Tudom f@szság most ezen agyalnom, de amíg ezen bosszankodom addig is tudom magam tartani, hogy itt legyek nagypapámnak. 19N