Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megromlott házasság első gyerek után?
Van egy 8 hónaposunk itthon, első gyerek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire próbára teszi a kapcsolatunkat, de egyre kilátástalanabbnak látom.
Nem tudok neki jót tenni, úgy érzem, hogy mindenért haragszik rám.
Az egyik nagy probléma, hogy szülés óta nagyon kritikus magával. Nem tetszik az alakja, hullik a haja, lóg a bőre.. Nyilván nem úgy néz ki, mint tíz éve, de közel sem olyan, ahogy ő lefesti magát. Hiába dícsérem, nem is hallja meg.
A másik az örökös hangulatváltozásai, képtelenség alkalmazkodni hozzá. Azt érzem, hogy minden gondját-baját, fájdalmát rajtam vezeti le. Mindenért is hibás vagyok. Egy darabig beleálltam, de már elengedtem, nincs értelme. Nem tudok vele normálisan beszélgetni.
Azt hiszi, hogy én jókat alszom, hogy a munkahelyem csupa móka, hogy én nem vagyok fáradt. Ezt is a fejemhez vágja. Nem fogok most senkit győzkődni, nincs így.
Ezeket már mind neki is elmondtam. Javasoltam pszichológust, de hallani sem akar róla. Nagyon sokat van a gyerekkel, így javasoltam azt is, hogy menjen, kapcsolódjon ki, menjen fodrászhoz, masszőrhöz, amit akar. Többször kértem, hogy menjünk étterembe, moziba, el van a gyerek a mamával. Egyikről sem akar hallani, majd később.
Eljutottam oda, hogy most ez nekem sok. Már gyomoridegem van attól, ha beszélni kell vele, mert úgyis leb*sz valamiért. Tényleg, szó szerint megpróbáltam vele mindent, de nem hagyja, hogy segítsek.. (aztán a fejemhez vágja, hogy nem segítek).
Nagyon régóta együtt vagyunk, szeretem és sok szép emlékünk van, de ez nekem sok lett. Nem a gyerek, mert ő egy kicsi angyal, sem az ezzel járó nyűg.
A feleségem az. Szó szerint mindent megtesz azért, hogy magára haragítson.
Aki járt már így, meddig fog ez tartani? Hogyan tudnék visszakapcsolódni az életébe? Meddig próbálkozzak?
válasza:Szia
Nem lehet hogy nem lát téged férfinak csak apának és most csak a gyerek van neki
válasza:Követném, mert nálunk is ez a helyzet, csak itt én vagyok a nő. Már nem tudok aludni, olyan ideges vagyok mindenért a férjemre. Pedig az utolsó két hétben tényleg segített, de nekem ez már kevésnek tűnik és későn.
Nálam amúgy befigyel a kontrollvesztés is. Pl. Anyósom rengeteget volt itt és a férjem nem akarta, hogy megmondjam neki, ha valamivel bajom van, ettől teljesen elvesztettem a kontrollt az események fölött. Most ha bármire rá akar beszélni, már olyan erővel állok ellent, ami teljesen indokolatlannak tűnik. De nem akarom, hogy még egyszer valaha meg akarja mondani nekem ő vagy az anyja, hogy mit csináljak. Soha többet. Azt fogom csinálni, amihez nekem kedvem van és jónak látom.
válasza:Nem te vagy az egyetlen hasonló problémával.
Ha nem hajlandó pszichológushoz vagy egyéb mediátorhoz menni, aki segít köztetek javítani a kommunikációt, te pedig nem tudod tovább elviselni ezt a helyzetet, akkor marad a válás.
A kulcsszó a mediátoron van. Ha jó a kapcsolatod a szüleivel, vagy valamelyik közeli barátnőjével, akkor vond be őket.
Egy válás marha nagy szívás, rohadtul nagy elcseszett szìvás, de néha tényleg nincs más megoldás.
válasza:Felnőtt ember. Ismer téged, tudatában van, hogy hogy bánik veled. Egy gyerekszülés nem mentesít fel minden alól, bár sokan szeretnék ezt hinni.
Kérdezd meg, ő mit szeretne, hogy lenne neki jobb. Mit vár el tőled. Ha ezekre sem tud értelmesen, kommunikatívan, nyitottan reagálni, akkor tényleg valószínűleg marad a válás.
válasza:Pontosan ugyanez zajlott le nálunk is. Én a feleség oldala vagyok. Szülésutáni depresszió vagy csak a hormonok szórakoztak velem, azt nem tudom. De mintha a saját férjemet hallanám szóról szóra.
Nálunk az is a szitu, hogy a párom nagyon lassù (de tényleg, mint egy lajhár XD). Eddig vicces volt És csak nevetgéltem rajta, de a szülés után az a sok házimunka amit addig én csináltam , mind az ô nyakàba szakadt, És roh@dt lassan csinált mindent. Egy padlófelmosás egy óráig tartott neki, Pedig igazán nincs nagy konyhánk. Aztán persze jöttek a bogarak, én meg a falat kapartam volna, amugy is utálom ha koszos a hàz. De a gyerekkel is nagyon lassù volt. A kicsi megtanult mászni, a kedvesem meg nèzte mint egy lassitott filmet, ahogy lebukdácsol a matracról. Ez meg kiverte a biztositékot És utána mindenért szekâltam kiméletlenül. A fordulòpont ott volt, a mikor apukám korhàzba került És elmentem a gyerekkel együtt meglâtogatni a falujukba. Az a kèt hèt alatt a párom nagyon támogató volt, És Nekem is nagyon hiányzott. Azóta meg javult a kapcsolatunk, valahogy átlendültem “ normális módba “ És nem szekálom már.
Kitartást, nem minden sztori ér véget válásban!
válasza: válasza:A 6-osnak nagyon igaza van! Legalább azzal a szaros főzéssel meg takarítással ne kelljen bajlódnia, ha megengedhetitek magatoknak. Ha nem, akkor csináld te is, rendszeresen és rendesen!
Ne javasolgass, küldözgesd vagy akarj okosabb lenni nála! Inkább kérdezz és légy elfogadó, nyitott a válaszaira. Mert ha érvényteleníted, akkor inkább nem is fog mondani semmit vagy nem a valós gondolatait, problémáit. Kérdezd meg, mire lenne szüksége, mit akar. Ha ehelyett pszichológushoz zavargatod, mérhetetlen ellenszenvet fogsz kiváltani belőle.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!