Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megromlott házasság első gyerek után?
Van egy 8 hónaposunk itthon, első gyerek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire próbára teszi a kapcsolatunkat, de egyre kilátástalanabbnak látom.
Nem tudok neki jót tenni, úgy érzem, hogy mindenért haragszik rám.
Az egyik nagy probléma, hogy szülés óta nagyon kritikus magával. Nem tetszik az alakja, hullik a haja, lóg a bőre.. Nyilván nem úgy néz ki, mint tíz éve, de közel sem olyan, ahogy ő lefesti magát. Hiába dícsérem, nem is hallja meg.
A másik az örökös hangulatváltozásai, képtelenség alkalmazkodni hozzá. Azt érzem, hogy minden gondját-baját, fájdalmát rajtam vezeti le. Mindenért is hibás vagyok. Egy darabig beleálltam, de már elengedtem, nincs értelme. Nem tudok vele normálisan beszélgetni.
Azt hiszi, hogy én jókat alszom, hogy a munkahelyem csupa móka, hogy én nem vagyok fáradt. Ezt is a fejemhez vágja. Nem fogok most senkit győzkődni, nincs így.
Ezeket már mind neki is elmondtam. Javasoltam pszichológust, de hallani sem akar róla. Nagyon sokat van a gyerekkel, így javasoltam azt is, hogy menjen, kapcsolódjon ki, menjen fodrászhoz, masszőrhöz, amit akar. Többször kértem, hogy menjünk étterembe, moziba, el van a gyerek a mamával. Egyikről sem akar hallani, majd később.
Eljutottam oda, hogy most ez nekem sok. Már gyomoridegem van attól, ha beszélni kell vele, mert úgyis leb*sz valamiért. Tényleg, szó szerint megpróbáltam vele mindent, de nem hagyja, hogy segítsek.. (aztán a fejemhez vágja, hogy nem segítek).
Nagyon régóta együtt vagyunk, szeretem és sok szép emlékünk van, de ez nekem sok lett. Nem a gyerek, mert ő egy kicsi angyal, sem az ezzel járó nyűg.
A feleségem az. Szó szerint mindent megtesz azért, hogy magára haragítson.
Aki járt már így, meddig fog ez tartani? Hogyan tudnék visszakapcsolódni az életébe? Meddig próbálkozzak?
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat, de kérlek ezen ne vitatkozzatok össze, nem vitaindítónak szántam.
Nem azért javasoltam pszichológust, mert küldözgetni akarom oda, hanem mert úgy ítéltem meg, hogy olyan mélyen gyökerező problémái vannak a szülés miatt, aminek kitárgyalására én alkalmatlan vagyok.
Nem azért küldöm masszőrhöz, mert azt hiszem ezzel minden megoldódik, hanem azért, mert már alig bírja felemelni a gyereket. Folyamatosan fáj neki a háta. Én masszírozom őt itthon, de nem vagyok masszőr, biztosan lehetne jobban is.
Nem azért javasolom a fodrászt, mert nekem bajom lenne a frizurájával, hanem azért, mert ő mondogatja, hogy szeretne elmenni, de nem foglal időpontot, nem hívja fel, mer' addig mi lesz a gyerekkel? (mi lenne, tökéletesen el van velem is..)
Hétvégén segítek a főzésben, hétköznap rendelek neki. Vettem neki egy Dyson-t, amivel 5 perc a lakás. Vettem neki egy szárítógépet, hogy a teregetéssel se kelljen bajlódni.
Amikor itthon vagyok, nekem csak ők léteznek. Nem nyomkodom a telefont, nem érek későre haza, velük töltöm az időt. Este altatok. Éjjel altatok, ha kell. Cicis, ezért enni nem tudok neki adni.
Mindenről megkérdezem a feleségem, hogy mire van szüksége, miben segítsek. Elmondja, segítek, de 90%-ban az nem jó, amit csinálok.
Így nehéz.
válasza:Esetleg, engedi, hogy elvidd a gyereket sétálni, amíg ő tud aludni?
Az ő anyukájával milyen a viszony? Nem érdemes többet áthívni? Szerintem az segíthet, mert én azt vettem észre, hogy a kialvatlanság miatt ilyen félgyermeki kognitív státuszba kerültem, ellátom a babát, de nem tudok tisztán gondolkodni. Ha másnál azt látom jól érzi magát féltékeny vagyok, hogy nem velem akar lenni, ha meg nálam van, akkor zavar, hogy nincs időm magamra. A rossz részeket meg nem tudom átadni, mert teljesen ki vagyok, hogyha másnál sír a gyerek. Ha anyum itthon van, akkor valahogy visszajön az “anya itt van, most pihenhetek, nem az én felelősségem semmi, majd ő megoldja” érzés és tudok érzelmileg pihenni, ha nem sír a baba.
Baba-mama jóga vagy hasonló program nincs a környéken? Nekem az segített picit, hogy láttam, hogy senki nem csinálja jobban.
#14
Eleinte keveset, most már többet engedi, hogy vigyem.
Anyukájával nagyon rossz viszonya volt, de mondtam, hogy ennek ne a gyerek igya meg a levét és efogadta, azóta többet jár és én úgy vettem észre, hogy kettejük kapcsolata is sokat javult.
Jógán még pont nem volt, de ilyen lokális progikra eljár/eljárunk, de ezeket is én erőltettem.
Én azt veszem észre, hogy senkiben nem bízik, bennem sem. Eleinte a gyereket is alig akarta kivinni. Nyilván a kicsinek kell az anyja (főleg most a szeparacios szorongás miatt), de sokszor úgy el van velem vagy a mamával órákat, hogy nem is keresi az anyját.
Alvás téren is igyekszem tehermentesíteni. Nagyon kötődős baba, van, hogy csak kézben hajlandó aludni. Ilyenkor gyakran alszik rajtam, hogy a feleségem tudjon pihenni.
válasza: válasza:#17
Hát ő valami nagyon spéci fodrászhoz szokott járni, 3 hónappal előtte kell időpont. Ő nem jön házhoz :D
#16
Semmi nem jó, amit csinálok. Ennek az az egyszerű oka, hogy mindig is szeretett mindent kézben tartani irányítani, kontrollálni. Megvolt itthon minden, hogy ebből a szempontból mi az ő territóriuma. Voltak ebből viták, de elfogadtuk a másikat. Na, ezt az egészet borította a gyerek. Nem az a baj, hogy nem jól csinálom, hanem hogy nem ő csinálja. Ezt ő persze nagyon nehezen ismeri be és első körben velem viteti el a balhét, mert felelősséget vállalni azt nem szeret. Békeidőben amúgy bevallja, hogy ezzel nem tud mit kezdeni, csak az a probléma, hogy én meg lassan nem tudok ezzel együtt élni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!