Mennyire mertek teljesen őszinték lenni egymással?

Titkom nekem sincs, de bizony sokszor nehéz mindent elmondani neki. A nem érzékeny területeken bármilyen kritikát elmondok, de arról már sokkal nagyobb erőfeszítés beszélni, hogy mit szeretnék kipróbálni az ágyban. Pedig tudom, hogy semmi gond nem lenne belőle, nem ijeszteném el, de mégis nehéz a legbelsőbb önmagam feltárni másnak.

A titkokról pedig annyit, hogy nincs titkolnivalóm, de nem tud mindenről. És ez szerintem így van rendjén. Semmit nem rejtegetek, ami káros lenne a kapcsolatunkra nézve, de van egy egészséges magánszféránk is (magánélet), így például azt nem mesélem el, miről beszélgetek a barátnőimmel, ő pedig soha nem néz bele a telefonomba, soha nem kérdezi, hol és kivel voltam, amikor épp nem vele. És ez visszafele is így működik. Persze ha kérdeznénk egymást, akkor elmondanánk, de valahogy úgy érezzük, hogy nem kell a másik életének minden kis részletébe belemászni.

Abszolút mindent elmondok. Múlt héten két exemmel is összetalálkoztam a közelben, mind a kettő eset megdöbbentett, ráadásul egyikük új információkat mondott "ellenségeinkről" és bocsánatot kért tőlem a múltért. Ha pedig párom hülyeséget csinál, leteremtem és belátja. Én nem vagyok vele szívbajos és ez pontosan így működik. Bizonyos háttérokokból volt egy nárcisztikus és súlyosabb időszaka is, én alapból nem hagyom magamat, ismer ő engem nagyon jól. :-) Annyira durva dolgok természetesen már nincsenek.

35/F