Mi van velem, miért vagyok így összezavarodva?

14 éve vagyok házas, ez idő alatt végig hűséges voltam a férjemhez. Van két nagyobbacska gyerekünk, és alapvetően szeretetben, harmóniában élünk.

Mégis az elmúlt pár hónapban már egyre többször gondolok exekre, kihagyott élményekre. Most ráadásul elkezdtem beszélgetni az első komoly barátommal is. Diplomatikusan elmeséltük, kivel mi történt, mert 14 éve nem beszéltem vele. De akkor is borzasztóan felkavart, elég volt csak a hangját hallani a telefonban és elérzékenyültem tőle.

Tényleg szeretem a férjemet, mégis érzem, hogy elszürkültem mellette. Neki mindig minden úgy jó, ahogy van. Szexben is egyre nehezebben működünk együtt, egyszerűen unalmas, és hiába kívánom a testiséget, őt kielégítem, de én már nem tudok jó szívvel elfogadni tőle.

Mielőtt azzal jönne bárki, hogy bezzeg addig jó pasi, amíg keres és haza kell adni a pénzt, szeretném elmondani, hogy mindig többet kerestem nála (2-4-szeresét az ő fizetésének), és jelenleg egy éve én tartom el a családot egyedül, mert ő nem talál munkát, pedig több diplomája is van. Valahogy mindenről lemarad, nem ő kell, stb stb. Kedves, és sok dologban segít a háztartásban, de azért már fáradok, és az után, hogy hazaesek egy 10 órás műszak után, és hétvégén is mosok, főzök a családra, egyre kevésbé érzem, hogy lenne energiám mindezt életben tartani, megújítani. Már így is rengeteg időm és erőfeszítésem elment arra, hogy a házasságunk működtetése érdekében dolgozom magamon, a kapcsolatunkon, közös programokat szervezek, konfliktust kezelek, őrá vigyázok... Pedig a gyerekek miatt semmiképp nem akarok elválni. Eddig olyan lelkes voltam, mindenen átlendültünk, most mégis az exemmel való beszélgetéseket várom. Nem így ismerem magam. Én sosem voltam hűtlen, épp ellenkezőleg...

Miért lehetek így összezavarodva?!